new icn messageflickr-free-ic3d pan white
View allAll Photos Tagged Képzőművészet

...because you can find yourself in unexpected places...(perché puoi ritrovare te stesso nei luoghi più inaspettati)

:copyright:2015immaginEmozioni Photography All rights reserved

www.immaginemozioni.com

HD IMAGE (HIGH QUALITY) IS ON MY 500PX

This image is not available for use on websites, blogs or any other media without the explicit written permission of the photographer. Any form of reproduction, alteration, publication, distribution or copying without the explicit written permission of the author is forbidden.

For contact: immaginemozioni@gmail.com

MY WEBSITE: www.immaginemozioni.com

MY FACEBOOK: www.facebook.com/immagine.emozioni

MY 500PX: 500px.com/ImmagineEmozioni

MY FLICKR: www.flickr.com/photos/immaginemozioni/

MY TWITTER: twitter.com/immaginEmozioni

János Vaszary

 

János Miklós Vaszary (30 November 1867, Kaposvár - 19 April 1939, Budapest) was a Hungarian painter and graphic artist.

 

He was born into a prominent Catholic family and his uncle was Kolos Ferenc Vaszary, the Archbishop of Esztergom. His art studies began at the Hungarian University of Fine Arts under János Greguss. In 1887, he went to Munich, where he studied with Gabriel von Hackl and Ludwig von Löfftz. After seeing an exhibition of paintings by Jules Bastien-Lepage, he moved to Paris in 1899 and enrolled at the Académie Julian.[1] Although he later became involved with Simon Hollósy and the artists' colony in Nagybánya and developed an interest in Hungarian folk art, his primary influences would always be French.

 

In 1905 one of his paintings ("The Sharecropper") was purchased by Emperor Franz Joseph. He was married later that year.

 

During World War I, he served as a correspondent on the Serbian front and his imagery became more dramatic but, after another visit to Paris, he returned to his Impressionist tendencies. From 1920 until his retirement in 1932, he served as a Professor at his alma-mater, the University of Fine Arts.[1] In 1924, he was one of the founders of the "Képzőművészek Új Társasága" (New Society of Artists, whose acronym "KÚT" means "fountain" in Hungarian). In 1926, he was commissioned to paint murals at the Biological Institute in Tihany.[1]

 

When he retired, he had already been suffering from heart disease for several years so, as it worsened, he made plans to settle permananently in the rural village of Tata, where he owned a villa and had spent many summers painting. These plans were thwarted by his sudden death, but Tata still became his final resting place. A street and an elementary school there are named after him.

 

(wikipedia EN)

 

Vaszary János (teljes nevén: Vaszary János Miklós; Kaposvár, 1867. november 30. – Budapest, Tabán, 1939. április 19.[1]) magyar festőművész és grafikus.

 

A 19–20. század fordulóján és a 20. század első harmadában a képzőművészet európai irányait behatóan ismerte, s alkalmazta festészetében, grafikáin, gobelin munkáin. Összességében leginkább a francia posztimpresszionizmust, art nouveau-t és a hazai nagybányai plein air stílust lelhetjük fel alkotásaiban.

 

Vaszary Mihály és Szabó Kornélia gyermekeként született római katolikus családban. Nagybátyja Vaszary Kolos esztergomi érsek volt. A Mintarajziskolában Székely Bertalannál és Greguss Jánosnál kezdte tanulmányait. 1887 után előbb Münchenben Von Hacklnál és Von Löfflitznél tanult. Bastien-Lepage francia festő Münchenben kiállított képeinek hatására Párizsba ment, s ott 1899-ben beiratkozott a Julian Akadémiára. A legnagyobb hatással voltak rá Hollósy Simon és a körülötte csoportosuló nagybányai művésztelep festői, művészete azonban mindvégig francia ihletettségű maradt.

 

Korai művei a szecesszióhoz közelítő gobelinek magyar népművészeti motívumokkal. Pierre Puvis de Chavannes hatása fedezhető fel olyan szecessziós jellegű festményein, mint a Bizánci Madonna, Aranykor. Később visszatért a realista-naturalista megfogalmazású életképekhez. (Részes aratók, 1901; Szolgalegény, 1902; Aranykor, 1897-98). Sokat utazott. Az 1900-as évek első évtizede második felében a francia impresszionizmus hatása érződik képein (Álarcos bál, 1907; Tatai strand, 1909), majd Raoul Dufy és Kees van Dongen fauvisták hatása alá került.

 

Az 1905-ben már beérkezett festőművész, a „Részes aratók” című festményét Ferenc József a budai vár részére vásárolta meg. 1905 nyarát jövendőbeli felesége, Rosenbach Mária (Mimi) megyéjében, Nógrádban, Rétságon töltötte. Két impresszionista festménye készült ekkor: a „Nógrádi parasztasszonyok” és a „Pihenő nógrádi búcsúsok”. 1905. november 6-án Budapesten feleségül vette Mimit, Rosenbach Sándor és Strahler Anna leányát.[2]

 

Az ezt követő években a Rosenbach-birtok eladásából vették meg a tóvárosi telket, ahol a Toroczkai Wigand Ede által tervezett és 1911-ben megépített tóvárosi műtermes házban (Művész köz 1.) az 1910-es évektől gyakran tartózkodott haláláig. A villa a székely lakóház épületelemeit tartalmazza, mint a székely fafaragó művészetnek díszítő elemeit. Az 1916–1919 közötti esztendőkben Vaszary ki sem mozdult Tatáról. Számos művét festette villájában és a városban (pl. „Tatai strand”, „Tatai park”, „Lovasok a parkban”). 1920-ban hagyta el Tatát.

 

Az első világháború alatt drámai hatású képeket festett a frontokról (például Katonák egy kárpáti faluban, 1915; Katonák a hóban, 1916), ezen művein érezhető legjobban a német expresszionisták hatása. Röviddel a háború után még uralkodott festészetében a drámai hangvétel (lásd Golgotha c. képét). Azonban hamarosan ismét Párizsba utazott, s visszatért a francia piktúra hagyományaihoz. Gyors, laza, könnyed ecsetvonású képei készültek ekkor, talán legjellemzőbb a Parkban című és a Női portré.

 

„A természetből csak kiindulni, vagy arra szuggesztív erővel emlékeztetni is elég.” – vallotta az 1920-as években. Temperamentumos festészetére ez az elv mindvégig jellemző maradt, lényegében a magyar avantgárd felé nyitott.

 

1920-tól tíz éven át a Lyka Károly által újjá szervezett Képzőművészeti Főiskola tanára volt, az 1932-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig, 1923-tól az Új Művészek Egyesülete alapító tagja és elnöke, 1924-ben a Képzőművészek Új Társasága egyik alapító tagja. Kiváló mester volt a főiskolán, oktatta az új stílusirányokat, s maga is mind kipróbálta őket. Egyéni stílusát mindvégig a lendületes, vázlatos ecsetkezelés jellemezte (Birskörték, 1918; Ébredés, 1921). 1926-ban a Tihanyi Biológiai Intézettől kapott megrendelést freskók festésére.

 

Már húszéves kora előtt kiállító művész volt a Nemzeti Szalonban (1898, 1902, 1906, 1912), 1912-ben a Művészházban is volt kiállítása. 1916-ban mint hadi festő állította ki képeit a sajtóhadiszálláson. 1909, 1920 és 1924-ben az Ernst Múzeumban volt kiállítása. 1922-ben a Helikon Szalonban volt gyűjteményes kiállítása. 1928-ban az UME által rendezett kiállításon vett részt.

 

Az 1928. évi XVI. Velencei biennále nemzetközi kiállítás magyar anyagának elrendezését Vaszary szervezte, munkája elismeréseképpen olasz állami díjjal tüntették ki, ugyanitt Virágcsendélet c. képét megvásárolta az olasz állam. 1929-ben a magyar művészet nürnbergi bemutatkozásán vett részt, a nürnbergi múzeum Strand c. képét vásárolta meg. Az UME genovai bemutatkozásán aranyéremmel jutalmazták, Tengeri fürdő c. képét a nervi Galleria d'arte moderna vásárolta meg. 1933-ban a debreceni Déri Múzeumban volt gyűjteményes kiállítása.[3]

 

Művészeti elveiről 1922-ben jelent meg könyve Természetlátás és képszerűség címmel. Az Est-lapok számára számára grafikákat és illusztrációkat készített, egyben itt e lapoknál is publikálta művészetfelfogását, amely a művész és a művészeti stílus megválasztásának szabadságáról szólt, s a századforduló festészeti irányzatairól nyújtott értékelést.[4]

 

Nyugalomba vonulása után sem pihent: nappal festett, este a szakirodalmat tanulmányozta. Amikor szívbetegsége jelentkezett, elhatározta az 1930-as évek végén, hogy a budapesti Attila körúti lakásából végleg Tatára költözik. Váratlan halála – 1939. április 19-én – ezt megakadályozta. Farkasréten ravatalozták fel, majd Tatára vitték, ahol április 22-én az Almási úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Felesége, aki élete végéig hűséges ihletője volt, 1942. július 4-én halt meg. Holttestét július 5-én helyezték férje mellé. Nyughelyüket a temetőben hatalmas emlékkő őrzi.

 

(wikipedia HUN)

Atelier House

Amongst all the tourist attractions the city of Budapest has to offer, there is one that is not so well known but certainly worth mentioning. In Kelenhegyi út, not far from the city’s most famous spa facility, Gellért Bath there is a workshop-house designed back in 1903 by the Hungarian architect and painter Gyula Kosztolányi Kann.

The building hosts an art gallery and a number of art studios.Its architectural design is inspired by the Art Nouveau style and it has a yellow, white and light blue façade. The most notable hungarian painters and sculptors had lived there since 1903 to the present.

 

www.kieselbach.hu/muvesz/kosztolanyi-kann-gyula_698

 

hu.wikipedia.org/wiki/Kosztol%C3%A1nyi-Kann_Gyula

  

"A Mányoki út–Kelenhegyi út kereszteződésénél található, 1903-ban felavatott gellérthegyi műteremház a XX. század legelejének pezsgő szellemi életéről tanúskodó műemlék, amely az összes európai művészeti lexikonban szerepel. Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy falai dolgoztak évtizedeken keresztül és mind a mai napig a magyar képzőművészet jelentős képviselői. A műteremház falán márványtábla is hirdeti, ki mindenki dolgozott itt: hatvan éven át Herman Lipót, a magyar festészet jeles képviselője és a hazai művelődéstörténet sokoldalú krónikása; Kerényi Jenő, szobrászművész; Czóbel Béla Kossuth-díjas, kiváló művész Hosszan sorolhatnánk még a neveket Uitz Bélától Bolgár Józsefig, Domanovszky Endrétől Mattioni Eszterig. Ma többek között itt alkot, Szkok Iván, Almássi Aladár, Kovács Péter valamint a Vojnich Erzsébet és Szűcs Miklós művészházaspár, illetve a ház lakója volt egészen tavaly bekövetkezett haláláig Kokas Ignác.

A késő szecessziós és kissé eklektikus épület terveit Kosztolányi-Kann Gyula festő-építész készítette. A Kelenhegyi úti épületet eredetileg máshová tervezték; "a város régebbi határozata értelmében művészeti célokra fenntartott" VI. kerületi, Kmetty utca 29-31. számú telken épült volna fel a műteremház.

A terv megvalósítása azonban meghiúsult a főváros 1901. április 17-ei közgyűlési határozatán, amelynek értelmében a főváros "csak meghatározott időtartamra volt hajlandó a szóban forgó telkeket rendelkezésre bocsátani." A megváltozott építési területről és az építkezés történetéről ad összefoglalót a Művészet című lapban megjelent, valószínűleg Lyka Károly tollából származó írás: "...Ezután a társulat igazgatósága, meggyőződvén róla, hogy a székesfővárostól kedvezőbb határozatot nem kaphat, az időközben beérkezett ajánlatok közül azt, amely a Gellérthegy déli lejtőjén, a Kelenhegyi-uton kínált egy telket megvételre, a választmány elé terjesztette s az 1901. évi június 21-én tartott ülésből kifolyólag kapott felhatalmazás

alapján 1902. évi július 2-ikán megkötötte és a kb. 740 négyszögöl kiterjedésű telket 40 000 korona vételáron megvásárolta. Ez a telekcsere az eszme megvalósításának csak előnyére vált, amennyiben az új telek kiterjedése lehetővé tette, hogy rajta olyan épület emeltessék, amely tizenkilenc műtermet és egy lakást foglaljon magába, míg a régi tervek csak tizenkét műteremről szóltak. Kann Gyula műépítész időközben sürgősen elkészítette a megvásárolt telken építendő műteremház terveit és folyamodott a székesfővároshoz az építési engedély elnyeréséért. A tanács az építési engedély kiadását, az építési szabályzatra való hivatkozással, mely a villa-rayonokban kétemeletes ház építését tiltja, megtagadta, erre vonatkozó határozatát azonban a társulat megföllebbezte és a Közmunkák Tanácsa az építési engedélyt a Társulatnak 1902. évi augusztus 28-án megadta, úgy hogy hosszú vajúdás után az építkezésnek immár semmi sem állott utjában. Az építkezést Kann Gyula tervei szerint azonnal megkezdték úgy hogy az épület még 1902-ben tető alá került és 1903. évi augusztus hó 1-én teljesen készen átadható volt rendeltetésének. Megjegyzendő még, hogy időközben az építési költségek fedezésére szükséges kölcsön fölvétele a társulatra nézve

fölöslegessé vált, mert a társulat Andrássy uti bérháza eladatván, a társulat ennek vételárából hasította ki a még hiányzó összeget. A kétemeletes műteremház, mely a Ferenc József-híd budai környékének egyik legszebb ékessége, minden tekintetben a legmodernebb kényelemmel van berendezve és úgy művészies külseje, mint célirányos osztása és ízléses berendezése révén tán egyedül áll a maga nemében az egész kontinensen. Az épület földszintjén lévő lakás az összes szükséges mellékhelyiséggel felszerelt négy szobából áll, a műtermek közül pedig kettőnek a kivételével mindenikhez egy szoba és egy fürdőszoba készült. Az összes helyiségekben úgy a légszesz, mint a villamos világítás be van vezetve s úgy a műtermek, mint a lakás amerikai szerkezetű és anthracittal fűlő kályhákkal van fölszerelve. Az új műteremházban ez időszerint a következő művészek dolgoznak: Bezerédy Gyula, Dudits Andor, Gergely Imre, Glatter Ármin, Grosz Aladár, Grünwald Béla, Kimnach László, Kacziány Ödön, Karvaly József, Nagy Zsiga, Ujlakyné Madarász Evelin, Reich Kálmán, Tarján-Huber Oszkár, Tölgyessy Arthur, Madarász Viktor és Zombory Lajos. Az új műteremházban a legdrágább műterem évi bére 880 korona, a legolcsóbbé pedig 510 korona, s így az új intézmény minden tekintetben megfelel annak a célnak, melyre készült, hogy tudniillik alkalmas, jól világított, tágas és olcsó műtermekkel szolgáljon a magyar művészeknek..." (Művészet, 1903/6 p. 421-436.)

A gellérthegyi műteremház létrejötte amellett, hogy a kor fontos beruházása volt, rávilágít arra is, hogy a korszak városfejlesztési koncepciójában milyen fontos szerepet játszott a XI. kerület központi magjának kialakítása (a Gellért hegy Kelenhegyi útjától, a Bartók Béla, Bocskai út, a Budafoki és Fehérvári út). Az időszak folyamán a Bartók Béla út mindkét oldalán elhelyezkedő bérházak legfelső szintjére műtermeket építettek, aminek következtében a környék hamarosan igazi párizsias hangulatú „művésznegyeddé” vált. A művészek kedvelt találkozóhelye és Buda szellemi életének egyik fő helyszíne volt az 1910-től 1949-ig működő Hadik kávéház, mely nevét a pár házzal arrébb álló volt Hadik laktanyáról kapta, a XX. század első felében. A házon található emléktábla tanúsága szerint Karinthy Frigyes és írótársainak törzshelye volt, de Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond és Déry Tibor is gyakran látogatta. A környéken számos műtermes művészlakás volt, a Hadik kávéház épületének tetején lévő egykori műteremben például Csontváry Kosztka Tivadar alkotott, szemben, a Bartók Béla út 15/D alatt Ottlik Géza lakott évekig."

Szabó Noémi művészettörténész, galériavezető

Atelier House

Amongst all the tourist attractions the city of Budapest has to offer, there is one that is not so well known but certainly worth mentioning. In Kelenhegyi út, not far from the city’s most famous spa facility, Gellért Bath there is a workshop-house designed back in 1903 by the Hungarian architect and painter Gyula Kosztolányi Kann.

The building hosts an art gallery and a number of art studios.Its architectural design is inspired by the Art Nouveau style and it has a yellow, white and light blue façade. The most notable hungarian painters and sculptors had lived there since 1903 to the present.

 

www.kieselbach.hu/muvesz/kosztolanyi-kann-gyula_698

 

hu.wikipedia.org/wiki/Kosztol%C3%A1nyi-Kann_Gyula

  

"A Mányoki út–Kelenhegyi út kereszteződésénél található, 1903-ban felavatott gellérthegyi műteremház a XX. század legelejének pezsgő szellemi életéről tanúskodó műemlék, amely az összes európai művészeti lexikonban szerepel. Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy falai dolgoztak évtizedeken keresztül és mind a mai napig a magyar képzőművészet jelentős képviselői. A műteremház falán márványtábla is hirdeti, ki mindenki dolgozott itt: hatvan éven át Herman Lipót, a magyar festészet jeles képviselője és a hazai művelődéstörténet sokoldalú krónikása; Kerényi Jenő, szobrászművész; Czóbel Béla Kossuth-díjas, kiváló művész Hosszan sorolhatnánk még a neveket Uitz Bélától Bolgár Józsefig, Domanovszky Endrétől Mattioni Eszterig. Ma többek között itt alkot, Szkok Iván, Almássi Aladár, Kovács Péter valamint a Vojnich Erzsébet és Szűcs Miklós művészházaspár, illetve a ház lakója volt egészen tavaly bekövetkezett haláláig Kokas Ignác.

A késő szecessziós és kissé eklektikus épület terveit Kosztolányi-Kann Gyula festő-építész készítette. A Kelenhegyi úti épületet eredetileg máshová tervezték; "a város régebbi határozata értelmében művészeti célokra fenntartott" VI. kerületi, Kmetty utca 29-31. számú telken épült volna fel a műteremház.

A terv megvalósítása azonban meghiúsult a főváros 1901. április 17-ei közgyűlési határozatán, amelynek értelmében a főváros "csak meghatározott időtartamra volt hajlandó a szóban forgó telkeket rendelkezésre bocsátani." A megváltozott építési területről és az építkezés történetéről ad összefoglalót a Művészet című lapban megjelent, valószínűleg Lyka Károly tollából származó írás: "...Ezután a társulat igazgatósága, meggyőződvén róla, hogy a székesfővárostól kedvezőbb határozatot nem kaphat, az időközben beérkezett ajánlatok közül azt, amely a Gellérthegy déli lejtőjén, a Kelenhegyi-uton kínált egy telket megvételre, a választmány elé terjesztette s az 1901. évi június 21-én tartott ülésből kifolyólag kapott felhatalmazás

alapján 1902. évi július 2-ikán megkötötte és a kb. 740 négyszögöl kiterjedésű telket 40 000 korona vételáron megvásárolta. Ez a telekcsere az eszme megvalósításának csak előnyére vált, amennyiben az új telek kiterjedése lehetővé tette, hogy rajta olyan épület emeltessék, amely tizenkilenc műtermet és egy lakást foglaljon magába, míg a régi tervek csak tizenkét műteremről szóltak. Kann Gyula műépítész időközben sürgősen elkészítette a megvásárolt telken építendő műteremház terveit és folyamodott a székesfővároshoz az építési engedély elnyeréséért. A tanács az építési engedély kiadását, az építési szabályzatra való hivatkozással, mely a villa-rayonokban kétemeletes ház építését tiltja, megtagadta, erre vonatkozó határozatát azonban a társulat megföllebbezte és a Közmunkák Tanácsa az építési engedélyt a Társulatnak 1902. évi augusztus 28-án megadta, úgy hogy hosszú vajúdás után az építkezésnek immár semmi sem állott utjában. Az építkezést Kann Gyula tervei szerint azonnal megkezdték úgy hogy az épület még 1902-ben tető alá került és 1903. évi augusztus hó 1-én teljesen készen átadható volt rendeltetésének. Megjegyzendő még, hogy időközben az építési költségek fedezésére szükséges kölcsön fölvétele a társulatra nézve

fölöslegessé vált, mert a társulat Andrássy uti bérháza eladatván, a társulat ennek vételárából hasította ki a még hiányzó összeget. A kétemeletes műteremház, mely a Ferenc József-híd budai környékének egyik legszebb ékessége, minden tekintetben a legmodernebb kényelemmel van berendezve és úgy művészies külseje, mint célirányos osztása és ízléses berendezése révén tán egyedül áll a maga nemében az egész kontinensen. Az épület földszintjén lévő lakás az összes szükséges mellékhelyiséggel felszerelt négy szobából áll, a műtermek közül pedig kettőnek a kivételével mindenikhez egy szoba és egy fürdőszoba készült. Az összes helyiségekben úgy a légszesz, mint a villamos világítás be van vezetve s úgy a műtermek, mint a lakás amerikai szerkezetű és anthracittal fűlő kályhákkal van fölszerelve. Az új műteremházban ez időszerint a következő művészek dolgoznak: Bezerédy Gyula, Dudits Andor, Gergely Imre, Glatter Ármin, Grosz Aladár, Grünwald Béla, Kimnach László, Kacziány Ödön, Karvaly József, Nagy Zsiga, Ujlakyné Madarász Evelin, Reich Kálmán, Tarján-Huber Oszkár, Tölgyessy Arthur, Madarász Viktor és Zombory Lajos. Az új műteremházban a legdrágább műterem évi bére 880 korona, a legolcsóbbé pedig 510 korona, s így az új intézmény minden tekintetben megfelel annak a célnak, melyre készült, hogy tudniillik alkalmas, jól világított, tágas és olcsó műtermekkel szolgáljon a magyar művészeknek..." (Művészet, 1903/6 p. 421-436.)

A gellérthegyi műteremház létrejötte amellett, hogy a kor fontos beruházása volt, rávilágít arra is, hogy a korszak városfejlesztési koncepciójában milyen fontos szerepet játszott a XI. kerület központi magjának kialakítása (a Gellért hegy Kelenhegyi útjától, a Bartók Béla, Bocskai út, a Budafoki és Fehérvári út). Az időszak folyamán a Bartók Béla út mindkét oldalán elhelyezkedő bérházak legfelső szintjére műtermeket építettek, aminek következtében a környék hamarosan igazi párizsias hangulatú „művésznegyeddé” vált. A művészek kedvelt találkozóhelye és Buda szellemi életének egyik fő helyszíne volt az 1910-től 1949-ig működő Hadik kávéház, mely nevét a pár házzal arrébb álló volt Hadik laktanyáról kapta, a XX. század első felében. A házon található emléktábla tanúsága szerint Karinthy Frigyes és írótársainak törzshelye volt, de Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond és Déry Tibor is gyakran látogatta. A környéken számos műtermes művészlakás volt, a Hadik kávéház épületének tetején lévő egykori műteremben például Csontváry Kosztka Tivadar alkotott, szemben, a Bartók Béla út 15/D alatt Ottlik Géza lakott évekig."

Szabó Noémi művészettörténész, galériavezető

Atelier House

Amongst all the tourist attractions the city of Budapest has to offer, there is one that is not so well known but certainly worth mentioning. In Kelenhegyi út, not far from the city’s most famous spa facility, Gellért Bath there is a workshop-house designed back in 1903 by the Hungarian architect and painter Gyula Kosztolányi Kann.

The building hosts an art gallery and a number of art studios.Its architectural design is inspired by the Art Nouveau style and it has a yellow, white and light blue façade. The most notable hungarian painters and sculptors had lived there since 1903 to the present.

 

www.kieselbach.hu/muvesz/kosztolanyi-kann-gyula_698

 

hu.wikipedia.org/wiki/Kosztol%C3%A1nyi-Kann_Gyula

 

"A Mányoki út–Kelenhegyi út kereszteződésénél található, 1903-ban felavatott gellérthegyi műteremház a XX. század legelejének pezsgő szellemi életéről tanúskodó műemlék, amely az összes európai művészeti lexikonban szerepel. Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy falai dolgoztak évtizedeken keresztül és mind a mai napig a magyar képzőművészet jelentős képviselői. A műteremház falán márványtábla is hirdeti, ki mindenki dolgozott itt: hatvan éven át Herman Lipót, a magyar festészet jeles képviselője és a hazai művelődéstörténet sokoldalú krónikása; Kerényi Jenő, szobrászművész; Czóbel Béla Kossuth-díjas, kiváló művész Hosszan sorolhatnánk még a neveket Uitz Bélától Bolgár Józsefig, Domanovszky Endrétől Mattioni Eszterig. Ma többek között itt alkot, Szkok Iván, Almássi Aladár, Kovács Péter valamint a Vojnich Erzsébet és Szűcs Miklós művészházaspár, illetve a ház lakója volt egészen tavaly bekövetkezett haláláig Kokas Ignác.

A késő szecessziós és kissé eklektikus épület terveit Kosztolányi-Kann Gyula festő-építész készítette. A Kelenhegyi úti épületet eredetileg máshová tervezték; "a város régebbi határozata értelmében művészeti célokra fenntartott" VI. kerületi, Kmetty utca 29-31. számú telken épült volna fel a műteremház.

A terv megvalósítása azonban meghiúsult a főváros 1901. április 17-ei közgyűlési határozatán, amelynek értelmében a főváros "csak meghatározott időtartamra volt hajlandó a szóban forgó telkeket rendelkezésre bocsátani." A megváltozott építési területről és az építkezés történetéről ad összefoglalót a Művészet című lapban megjelent, valószínűleg Lyka Károly tollából származó írás: "...Ezután a társulat igazgatósága, meggyőződvén róla, hogy a székesfővárostól kedvezőbb határozatot nem kaphat, az időközben beérkezett ajánlatok közül azt, amely a Gellérthegy déli lejtőjén, a Kelenhegyi-uton kínált egy telket megvételre, a választmány elé terjesztette s az 1901. évi június 21-én tartott ülésből kifolyólag kapott felhatalmazás

alapján 1902. évi július 2-ikán megkötötte és a kb. 740 négyszögöl kiterjedésű telket 40 000 korona vételáron megvásárolta. Ez a telekcsere az eszme megvalósításának csak előnyére vált, amennyiben az új telek kiterjedése lehetővé tette, hogy rajta olyan épület emeltessék, amely tizenkilenc műtermet és egy lakást foglaljon magába, míg a régi tervek csak tizenkét műteremről szóltak. Kann Gyula műépítész időközben sürgősen elkészítette a megvásárolt telken építendő műteremház terveit és folyamodott a székesfővároshoz az építési engedély elnyeréséért. A tanács az építési engedély kiadását, az építési szabályzatra való hivatkozással, mely a villa-rayonokban kétemeletes ház építését tiltja, megtagadta, erre vonatkozó határozatát azonban a társulat megföllebbezte és a Közmunkák Tanácsa az építési engedélyt a Társulatnak 1902. évi augusztus 28-án megadta, úgy hogy hosszú vajúdás után az építkezésnek immár semmi sem állott utjában. Az építkezést Kann Gyula tervei szerint azonnal megkezdték úgy hogy az épület még 1902-ben tető alá került és 1903. évi augusztus hó 1-én teljesen készen átadható volt rendeltetésének. Megjegyzendő még, hogy időközben az építési költségek fedezésére szükséges kölcsön fölvétele a társulatra nézve

fölöslegessé vált, mert a társulat Andrássy uti bérháza eladatván, a társulat ennek vételárából hasította ki a még hiányzó összeget. A kétemeletes műteremház, mely a Ferenc József-híd budai környékének egyik legszebb ékessége, minden tekintetben a legmodernebb kényelemmel van berendezve és úgy művészies külseje, mint célirányos osztása és ízléses berendezése révén tán egyedül áll a maga nemében az egész kontinensen. Az épület földszintjén lévő lakás az összes szükséges mellékhelyiséggel felszerelt négy szobából áll, a műtermek közül pedig kettőnek a kivételével mindenikhez egy szoba és egy fürdőszoba készült. Az összes helyiségekben úgy a légszesz, mint a villamos világítás be van vezetve s úgy a műtermek, mint a lakás amerikai szerkezetű és anthracittal fűlő kályhákkal van fölszerelve. Az új műteremházban ez időszerint a következő művészek dolgoznak: Bezerédy Gyula, Dudits Andor, Gergely Imre, Glatter Ármin, Grosz Aladár, Grünwald Béla, Kimnach László, Kacziány Ödön, Karvaly József, Nagy Zsiga, Ujlakyné Madarász Evelin, Reich Kálmán, Tarján-Huber Oszkár, Tölgyessy Arthur, Madarász Viktor és Zombory Lajos. Az új műteremházban a legdrágább műterem évi bére 880 korona, a legolcsóbbé pedig 510 korona, s így az új intézmény minden tekintetben megfelel annak a célnak, melyre készült, hogy tudniillik alkalmas, jól világított, tágas és olcsó műtermekkel szolgáljon a magyar művészeknek..." (Művészet, 1903/6 p. 421-436.)

A gellérthegyi műteremház létrejötte amellett, hogy a kor fontos beruházása volt, rávilágít arra is, hogy a korszak városfejlesztési koncepciójában milyen fontos szerepet játszott a XI. kerület központi magjának kialakítása (a Gellért hegy Kelenhegyi útjától, a Bartók Béla, Bocskai út, a Budafoki és Fehérvári út). Az időszak folyamán a Bartók Béla út mindkét oldalán elhelyezkedő bérházak legfelső szintjére műtermeket építettek, aminek következtében a környék hamarosan igazi párizsias hangulatú „művésznegyeddé” vált. A művészek kedvelt találkozóhelye és Buda szellemi életének egyik fő helyszíne volt az 1910-től 1949-ig működő Hadik kávéház, mely nevét a pár házzal arrébb álló volt Hadik laktanyáról kapta, a XX. század első felében. A házon található emléktábla tanúsága szerint Karinthy Frigyes és írótársainak törzshelye volt, de Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond és Déry Tibor is gyakran látogatta. A környéken számos műtermes művészlakás volt, a Hadik kávéház épületének tetején lévő egykori műteremben például Csontváry Kosztka Tivadar alkotott, szemben, a Bartók Béla út 15/D alatt Ottlik Géza lakott évekig."

Szabó Noémi művészettörténész, galériavezető

 

Atelier House

Amongst all the tourist attractions the city of Budapest has to offer, there is one that is not so well known but certainly worth mentioning. In Kelenhegyi út, not far from the city’s most famous spa facility, Gellért Bath there is a workshop-house designed back in 1903 by the Hungarian architect and painter Gyula Kosztolányi Kann.

The building hosts an art gallery and a number of art studios.Its architectural design is inspired by the Art Nouveau style and it has a yellow, white and light blue façade. The most notable hungarian painters and sculptors had lived there since 1903 to the present.

 

www.kieselbach.hu/muvesz/kosztolanyi-kann-gyula_698

 

hu.wikipedia.org/wiki/Kosztol%C3%A1nyi-Kann_Gyula

 

"A Mányoki út–Kelenhegyi út kereszteződésénél található, 1903-ban felavatott gellérthegyi műteremház a XX. század legelejének pezsgő szellemi életéről tanúskodó műemlék, amely az összes európai művészeti lexikonban szerepel. Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy falai dolgoztak évtizedeken keresztül és mind a mai napig a magyar képzőművészet jelentős képviselői. A műteremház falán márványtábla is hirdeti, ki mindenki dolgozott itt: hatvan éven át Herman Lipót, a magyar festészet jeles képviselője és a hazai művelődéstörténet sokoldalú krónikása; Kerényi Jenő, szobrászművész; Czóbel Béla Kossuth-díjas, kiváló művész Hosszan sorolhatnánk még a neveket Uitz Bélától Bolgár Józsefig, Domanovszky Endrétől Mattioni Eszterig. Ma többek között itt alkot, Szkok Iván, Almássi Aladár, Kovács Péter valamint a Vojnich Erzsébet és Szűcs Miklós művészházaspár, illetve a ház lakója volt egészen tavaly bekövetkezett haláláig Kokas Ignác.

A késő szecessziós és kissé eklektikus épület terveit Kosztolányi-Kann Gyula festő-építész készítette. A Kelenhegyi úti épületet eredetileg máshová tervezték; "a város régebbi határozata értelmében művészeti célokra fenntartott" VI. kerületi, Kmetty utca 29-31. számú telken épült volna fel a műteremház.

A terv megvalósítása azonban meghiúsult a főváros 1901. április 17-ei közgyűlési határozatán, amelynek értelmében a főváros "csak meghatározott időtartamra volt hajlandó a szóban forgó telkeket rendelkezésre bocsátani." A megváltozott építési területről és az építkezés történetéről ad összefoglalót a Művészet című lapban megjelent, valószínűleg Lyka Károly tollából származó írás: "...Ezután a társulat igazgatósága, meggyőződvén róla, hogy a székesfővárostól kedvezőbb határozatot nem kaphat, az időközben beérkezett ajánlatok közül azt, amely a Gellérthegy déli lejtőjén, a Kelenhegyi-uton kínált egy telket megvételre, a választmány elé terjesztette s az 1901. évi június 21-én tartott ülésből kifolyólag kapott felhatalmazás

alapján 1902. évi július 2-ikán megkötötte és a kb. 740 négyszögöl kiterjedésű telket 40 000 korona vételáron megvásárolta. Ez a telekcsere az eszme megvalósításának csak előnyére vált, amennyiben az új telek kiterjedése lehetővé tette, hogy rajta olyan épület emeltessék, amely tizenkilenc műtermet és egy lakást foglaljon magába, míg a régi tervek csak tizenkét műteremről szóltak. Kann Gyula műépítész időközben sürgősen elkészítette a megvásárolt telken építendő műteremház terveit és folyamodott a székesfővároshoz az építési engedély elnyeréséért. A tanács az építési engedély kiadását, az építési szabályzatra való hivatkozással, mely a villa-rayonokban kétemeletes ház építését tiltja, megtagadta, erre vonatkozó határozatát azonban a társulat megföllebbezte és a Közmunkák Tanácsa az építési engedélyt a Társulatnak 1902. évi augusztus 28-án megadta, úgy hogy hosszú vajúdás után az építkezésnek immár semmi sem állott utjában. Az építkezést Kann Gyula tervei szerint azonnal megkezdték úgy hogy az épület még 1902-ben tető alá került és 1903. évi augusztus hó 1-én teljesen készen átadható volt rendeltetésének. Megjegyzendő még, hogy időközben az építési költségek fedezésére szükséges kölcsön fölvétele a társulatra nézve

fölöslegessé vált, mert a társulat Andrássy uti bérháza eladatván, a társulat ennek vételárából hasította ki a még hiányzó összeget. A kétemeletes műteremház, mely a Ferenc József-híd budai környékének egyik legszebb ékessége, minden tekintetben a legmodernebb kényelemmel van berendezve és úgy művészies külseje, mint célirányos osztása és ízléses berendezése révén tán egyedül áll a maga nemében az egész kontinensen. Az épület földszintjén lévő lakás az összes szükséges mellékhelyiséggel felszerelt négy szobából áll, a műtermek közül pedig kettőnek a kivételével mindenikhez egy szoba és egy fürdőszoba készült. Az összes helyiségekben úgy a légszesz, mint a villamos világítás be van vezetve s úgy a műtermek, mint a lakás amerikai szerkezetű és anthracittal fűlő kályhákkal van fölszerelve. Az új műteremházban ez időszerint a következő művészek dolgoznak: Bezerédy Gyula, Dudits Andor, Gergely Imre, Glatter Ármin, Grosz Aladár, Grünwald Béla, Kimnach László, Kacziány Ödön, Karvaly József, Nagy Zsiga, Ujlakyné Madarász Evelin, Reich Kálmán, Tarján-Huber Oszkár, Tölgyessy Arthur, Madarász Viktor és Zombory Lajos. Az új műteremházban a legdrágább műterem évi bére 880 korona, a legolcsóbbé pedig 510 korona, s így az új intézmény minden tekintetben megfelel annak a célnak, melyre készült, hogy tudniillik alkalmas, jól világított, tágas és olcsó műtermekkel szolgáljon a magyar művészeknek..." (Művészet, 1903/6 p. 421-436.)

A gellérthegyi műteremház létrejötte amellett, hogy a kor fontos beruházása volt, rávilágít arra is, hogy a korszak városfejlesztési koncepciójában milyen fontos szerepet játszott a XI. kerület központi magjának kialakítása (a Gellért hegy Kelenhegyi útjától, a Bartók Béla, Bocskai út, a Budafoki és Fehérvári út). Az időszak folyamán a Bartók Béla út mindkét oldalán elhelyezkedő bérházak legfelső szintjére műtermeket építettek, aminek következtében a környék hamarosan igazi párizsias hangulatú „művésznegyeddé” vált. A művészek kedvelt találkozóhelye és Buda szellemi életének egyik fő helyszíne volt az 1910-től 1949-ig működő Hadik kávéház, mely nevét a pár házzal arrébb álló volt Hadik laktanyáról kapta, a XX. század első felében. A házon található emléktábla tanúsága szerint Karinthy Frigyes és írótársainak törzshelye volt, de Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond és Déry Tibor is gyakran látogatta. A környéken számos műtermes művészlakás volt, a Hadik kávéház épületének tetején lévő egykori műteremben például Csontváry Kosztka Tivadar alkotott, szemben, a Bartók Béla út 15/D alatt Ottlik Géza lakott évekig."

Szabó Noémi művészettörténész, galériavezető

Atelier House, courtyard

Amongst all the tourist attractions the city of Budapest has to offer, there is one that is not so well known but certainly worth mentioning. In Kelenhegyi út, not far from the city’s most famous spa facility, Gellért Bath there is a workshop-house designed back in 1903 by the Hungarian architect and painter Gyula Kosztolányi Kann.

The building hosts an art gallery and a number of art studios.Its architectural design is inspired by the Art Nouveau style and it has a yellow, white and light blue façade. The most notable hungarian painters and sculptors had lived there since 1903 to the present.

 

www.kieselbach.hu/muvesz/kosztolanyi-kann-gyula_698

 

hu.wikipedia.org/wiki/Kosztol%C3%A1nyi-Kann_Gyula

  

"A Mányoki út–Kelenhegyi út kereszteződésénél található, 1903-ban felavatott gellérthegyi műteremház a XX. század legelejének pezsgő szellemi életéről tanúskodó műemlék, amely az összes európai művészeti lexikonban szerepel. Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy falai dolgoztak évtizedeken keresztül és mind a mai napig a magyar képzőművészet jelentős képviselői. A műteremház falán márványtábla is hirdeti, ki mindenki dolgozott itt: hatvan éven át Herman Lipót, a magyar festészet jeles képviselője és a hazai művelődéstörténet sokoldalú krónikása; Kerényi Jenő, szobrászművész; Czóbel Béla Kossuth-díjas, kiváló művész Hosszan sorolhatnánk még a neveket Uitz Bélától Bolgár Józsefig, Domanovszky Endrétől Mattioni Eszterig. Ma többek között itt alkot, Szkok Iván, Almássi Aladár, Kovács Péter valamint a Vojnich Erzsébet és Szűcs Miklós művészházaspár, illetve a ház lakója volt egészen tavaly bekövetkezett haláláig Kokas Ignác.

A késő szecessziós és kissé eklektikus épület terveit Kosztolányi-Kann Gyula festő-építész készítette. A Kelenhegyi úti épületet eredetileg máshová tervezték; "a város régebbi határozata értelmében művészeti célokra fenntartott" VI. kerületi, Kmetty utca 29-31. számú telken épült volna fel a műteremház.

A terv megvalósítása azonban meghiúsult a főváros 1901. április 17-ei közgyűlési határozatán, amelynek értelmében a főváros "csak meghatározott időtartamra volt hajlandó a szóban forgó telkeket rendelkezésre bocsátani." A megváltozott építési területről és az építkezés történetéről ad összefoglalót a Művészet című lapban megjelent, valószínűleg Lyka Károly tollából származó írás: "...Ezután a társulat igazgatósága, meggyőződvén róla, hogy a székesfővárostól kedvezőbb határozatot nem kaphat, az időközben beérkezett ajánlatok közül azt, amely a Gellérthegy déli lejtőjén, a Kelenhegyi-uton kínált egy telket megvételre, a választmány elé terjesztette s az 1901. évi június 21-én tartott ülésből kifolyólag kapott felhatalmazás

alapján 1902. évi július 2-ikán megkötötte és a kb. 740 négyszögöl kiterjedésű telket 40 000 korona vételáron megvásárolta. Ez a telekcsere az eszme megvalósításának csak előnyére vált, amennyiben az új telek kiterjedése lehetővé tette, hogy rajta olyan épület emeltessék, amely tizenkilenc műtermet és egy lakást foglaljon magába, míg a régi tervek csak tizenkét műteremről szóltak. Kann Gyula műépítész időközben sürgősen elkészítette a megvásárolt telken építendő műteremház terveit és folyamodott a székesfővároshoz az építési engedély elnyeréséért. A tanács az építési engedély kiadását, az építési szabályzatra való hivatkozással, mely a villa-rayonokban kétemeletes ház építését tiltja, megtagadta, erre vonatkozó határozatát azonban a társulat megföllebbezte és a Közmunkák Tanácsa az építési engedélyt a Társulatnak 1902. évi augusztus 28-án megadta, úgy hogy hosszú vajúdás után az építkezésnek immár semmi sem állott utjában. Az építkezést Kann Gyula tervei szerint azonnal megkezdték úgy hogy az épület még 1902-ben tető alá került és 1903. évi augusztus hó 1-én teljesen készen átadható volt rendeltetésének. Megjegyzendő még, hogy időközben az építési költségek fedezésére szükséges kölcsön fölvétele a társulatra nézve

fölöslegessé vált, mert a társulat Andrássy uti bérháza eladatván, a társulat ennek vételárából hasította ki a még hiányzó összeget. A kétemeletes műteremház, mely a Ferenc József-híd budai környékének egyik legszebb ékessége, minden tekintetben a legmodernebb kényelemmel van berendezve és úgy művészies külseje, mint célirányos osztása és ízléses berendezése révén tán egyedül áll a maga nemében az egész kontinensen. Az épület földszintjén lévő lakás az összes szükséges mellékhelyiséggel felszerelt négy szobából áll, a műtermek közül pedig kettőnek a kivételével mindenikhez egy szoba és egy fürdőszoba készült. Az összes helyiségekben úgy a légszesz, mint a villamos világítás be van vezetve s úgy a műtermek, mint a lakás amerikai szerkezetű és anthracittal fűlő kályhákkal van fölszerelve. Az új műteremházban ez időszerint a következő művészek dolgoznak: Bezerédy Gyula, Dudits Andor, Gergely Imre, Glatter Ármin, Grosz Aladár, Grünwald Béla, Kimnach László, Kacziány Ödön, Karvaly József, Nagy Zsiga, Ujlakyné Madarász Evelin, Reich Kálmán, Tarján-Huber Oszkár, Tölgyessy Arthur, Madarász Viktor és Zombory Lajos. Az új műteremházban a legdrágább műterem évi bére 880 korona, a legolcsóbbé pedig 510 korona, s így az új intézmény minden tekintetben megfelel annak a célnak, melyre készült, hogy tudniillik alkalmas, jól világított, tágas és olcsó műtermekkel szolgáljon a magyar művészeknek..." (Művészet, 1903/6 p. 421-436.)

A gellérthegyi műteremház létrejötte amellett, hogy a kor fontos beruházása volt, rávilágít arra is, hogy a korszak városfejlesztési koncepciójában milyen fontos szerepet játszott a XI. kerület központi magjának kialakítása (a Gellért hegy Kelenhegyi útjától, a Bartók Béla, Bocskai út, a Budafoki és Fehérvári út). Az időszak folyamán a Bartók Béla út mindkét oldalán elhelyezkedő bérházak legfelső szintjére műtermeket építettek, aminek következtében a környék hamarosan igazi párizsias hangulatú „művésznegyeddé” vált. A művészek kedvelt találkozóhelye és Buda szellemi életének egyik fő helyszíne volt az 1910-től 1949-ig működő Hadik kávéház, mely nevét a pár házzal arrébb álló volt Hadik laktanyáról kapta, a XX. század első felében. A házon található emléktábla tanúsága szerint Karinthy Frigyes és írótársainak törzshelye volt, de Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond és Déry Tibor is gyakran látogatta. A környéken számos műtermes művészlakás volt, a Hadik kávéház épületének tetején lévő egykori műteremben például Csontváry Kosztka Tivadar alkotott, szemben, a Bartók Béla út 15/D alatt Ottlik Géza lakott évekig."

Szabó Noémi művészettörténész, galériavezető

 

Atelier House, staircase exterior.

Amongst all the tourist attractions the city of Budapest has to offer, there is one that is not so well known but certainly worth mentioning. In Kelenhegyi út, not far from the city’s most famous spa facility, Gellért Bath there is a workshop-house designed back in 1903 by the Hungarian architect and painter Gyula Kosztolányi Kann.

The building hosts an art gallery and a number of art studios.Its architectural design is inspired by the Art Nouveau style and it has a yellow, white and light blue façade. The most notable hungarian painters and sculptors had lived there since 1903 to the present.

 

www.kieselbach.hu/muvesz/kosztolanyi-kann-gyula_698

 

hu.wikipedia.org/wiki/Kosztol%C3%A1nyi-Kann_Gyula

  

"A Mányoki út–Kelenhegyi út kereszteződésénél található, 1903-ban felavatott gellérthegyi műteremház a XX. század legelejének pezsgő szellemi életéről tanúskodó műemlék, amely az összes európai művészeti lexikonban szerepel. Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy falai dolgoztak évtizedeken keresztül és mind a mai napig a magyar képzőművészet jelentős képviselői. A műteremház falán márványtábla is hirdeti, ki mindenki dolgozott itt: hatvan éven át Herman Lipót, a magyar festészet jeles képviselője és a hazai művelődéstörténet sokoldalú krónikása; Kerényi Jenő, szobrászművész; Czóbel Béla Kossuth-díjas, kiváló művész Hosszan sorolhatnánk még a neveket Uitz Bélától Bolgár Józsefig, Domanovszky Endrétől Mattioni Eszterig. Ma többek között itt alkot, Szkok Iván, Almássi Aladár, Kovács Péter valamint a Vojnich Erzsébet és Szűcs Miklós művészházaspár, illetve a ház lakója volt egészen tavaly bekövetkezett haláláig Kokas Ignác.

A késő szecessziós és kissé eklektikus épület terveit Kosztolányi-Kann Gyula festő-építész készítette. A Kelenhegyi úti épületet eredetileg máshová tervezték; "a város régebbi határozata értelmében művészeti célokra fenntartott" VI. kerületi, Kmetty utca 29-31. számú telken épült volna fel a műteremház.

A terv megvalósítása azonban meghiúsult a főváros 1901. április 17-ei közgyűlési határozatán, amelynek értelmében a főváros "csak meghatározott időtartamra volt hajlandó a szóban forgó telkeket rendelkezésre bocsátani." A megváltozott építési területről és az építkezés történetéről ad összefoglalót a Művészet című lapban megjelent, valószínűleg Lyka Károly tollából származó írás: "...Ezután a társulat igazgatósága, meggyőződvén róla, hogy a székesfővárostól kedvezőbb határozatot nem kaphat, az időközben beérkezett ajánlatok közül azt, amely a Gellérthegy déli lejtőjén, a Kelenhegyi-uton kínált egy telket megvételre, a választmány elé terjesztette s az 1901. évi június 21-én tartott ülésből kifolyólag kapott felhatalmazás

alapján 1902. évi július 2-ikán megkötötte és a kb. 740 négyszögöl kiterjedésű telket 40 000 korona vételáron megvásárolta. Ez a telekcsere az eszme megvalósításának csak előnyére vált, amennyiben az új telek kiterjedése lehetővé tette, hogy rajta olyan épület emeltessék, amely tizenkilenc műtermet és egy lakást foglaljon magába, míg a régi tervek csak tizenkét műteremről szóltak. Kann Gyula műépítész időközben sürgősen elkészítette a megvásárolt telken építendő műteremház terveit és folyamodott a székesfővároshoz az építési engedély elnyeréséért. A tanács az építési engedély kiadását, az építési szabályzatra való hivatkozással, mely a villa-rayonokban kétemeletes ház építését tiltja, megtagadta, erre vonatkozó határozatát azonban a társulat megföllebbezte és a Közmunkák Tanácsa az építési engedélyt a Társulatnak 1902. évi augusztus 28-án megadta, úgy hogy hosszú vajúdás után az építkezésnek immár semmi sem állott utjában. Az építkezést Kann Gyula tervei szerint azonnal megkezdték úgy hogy az épület még 1902-ben tető alá került és 1903. évi augusztus hó 1-én teljesen készen átadható volt rendeltetésének. Megjegyzendő még, hogy időközben az építési költségek fedezésére szükséges kölcsön fölvétele a társulatra nézve

fölöslegessé vált, mert a társulat Andrássy uti bérháza eladatván, a társulat ennek vételárából hasította ki a még hiányzó összeget. A kétemeletes műteremház, mely a Ferenc József-híd budai környékének egyik legszebb ékessége, minden tekintetben a legmodernebb kényelemmel van berendezve és úgy művészies külseje, mint célirányos osztása és ízléses berendezése révén tán egyedül áll a maga nemében az egész kontinensen. Az épület földszintjén lévő lakás az összes szükséges mellékhelyiséggel felszerelt négy szobából áll, a műtermek közül pedig kettőnek a kivételével mindenikhez egy szoba és egy fürdőszoba készült. Az összes helyiségekben úgy a légszesz, mint a villamos világítás be van vezetve s úgy a műtermek, mint a lakás amerikai szerkezetű és anthracittal fűlő kályhákkal van fölszerelve. Az új műteremházban ez időszerint a következő művészek dolgoznak: Bezerédy Gyula, Dudits Andor, Gergely Imre, Glatter Ármin, Grosz Aladár, Grünwald Béla, Kimnach László, Kacziány Ödön, Karvaly József, Nagy Zsiga, Ujlakyné Madarász Evelin, Reich Kálmán, Tarján-Huber Oszkár, Tölgyessy Arthur, Madarász Viktor és Zombory Lajos. Az új műteremházban a legdrágább műterem évi bére 880 korona, a legolcsóbbé pedig 510 korona, s így az új intézmény minden tekintetben megfelel annak a célnak, melyre készült, hogy tudniillik alkalmas, jól világított, tágas és olcsó műtermekkel szolgáljon a magyar művészeknek..." (Művészet, 1903/6 p. 421-436.)

A gellérthegyi műteremház létrejötte amellett, hogy a kor fontos beruházása volt, rávilágít arra is, hogy a korszak városfejlesztési koncepciójában milyen fontos szerepet játszott a XI. kerület központi magjának kialakítása (a Gellért hegy Kelenhegyi útjától, a Bartók Béla, Bocskai út, a Budafoki és Fehérvári út). Az időszak folyamán a Bartók Béla út mindkét oldalán elhelyezkedő bérházak legfelső szintjére műtermeket építettek, aminek következtében a környék hamarosan igazi párizsias hangulatú „művésznegyeddé” vált. A művészek kedvelt találkozóhelye és Buda szellemi életének egyik fő helyszíne volt az 1910-től 1949-ig működő Hadik kávéház, mely nevét a pár házzal arrébb álló volt Hadik laktanyáról kapta, a XX. század első felében. A házon található emléktábla tanúsága szerint Karinthy Frigyes és írótársainak törzshelye volt, de Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond és Déry Tibor is gyakran látogatta. A környéken számos műtermes művészlakás volt, a Hadik kávéház épületének tetején lévő egykori műteremben például Csontváry Kosztka Tivadar alkotott, szemben, a Bartók Béla út 15/D alatt Ottlik Géza lakott évekig."

Szabó Noémi művészettörténész, galériavezető

Atelier House

Amongst all the tourist attractions the city of Budapest has to offer, there is one that is not so well known but certainly worth mentioning. In Kelenhegyi út, not far from the city’s most famous spa facility, Gellért Bath there is a workshop-house designed back in 1903 by the Hungarian architect and painter Gyula Kosztolányi Kann.

The building hosts an art gallery and a number of art studios.Its architectural design is inspired by the Art Nouveau style and it has a yellow, white and light blue façade. The most notable hungarian painters and sculptors had lived there since 1903 to the present.

 

www.kieselbach.hu/muvesz/kosztolanyi-kann-gyula_698

 

hu.wikipedia.org/wiki/Kosztol%C3%A1nyi-Kann_Gyula

  

"A Mányoki út–Kelenhegyi út kereszteződésénél található, 1903-ban felavatott gellérthegyi műteremház a XX. század legelejének pezsgő szellemi életéről tanúskodó műemlék, amely az összes európai művészeti lexikonban szerepel. Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy falai dolgoztak évtizedeken keresztül és mind a mai napig a magyar képzőművészet jelentős képviselői. A műteremház falán márványtábla is hirdeti, ki mindenki dolgozott itt: hatvan éven át Herman Lipót, a magyar festészet jeles képviselője és a hazai művelődéstörténet sokoldalú krónikása; Kerényi Jenő, szobrászművész; Czóbel Béla Kossuth-díjas, kiváló művész Hosszan sorolhatnánk még a neveket Uitz Bélától Bolgár Józsefig, Domanovszky Endrétől Mattioni Eszterig. Ma többek között itt alkot, Szkok Iván, Almássi Aladár, Kovács Péter valamint a Vojnich Erzsébet és Szűcs Miklós művészházaspár, illetve a ház lakója volt egészen tavaly bekövetkezett haláláig Kokas Ignác.

A késő szecessziós és kissé eklektikus épület terveit Kosztolányi-Kann Gyula festő-építész készítette. A Kelenhegyi úti épületet eredetileg máshová tervezték; "a város régebbi határozata értelmében művészeti célokra fenntartott" VI. kerületi, Kmetty utca 29-31. számú telken épült volna fel a műteremház.

A terv megvalósítása azonban meghiúsult a főváros 1901. április 17-ei közgyűlési határozatán, amelynek értelmében a főváros "csak meghatározott időtartamra volt hajlandó a szóban forgó telkeket rendelkezésre bocsátani." A megváltozott építési területről és az építkezés történetéről ad összefoglalót a Művészet című lapban megjelent, valószínűleg Lyka Károly tollából származó írás: "...Ezután a társulat igazgatósága, meggyőződvén róla, hogy a székesfővárostól kedvezőbb határozatot nem kaphat, az időközben beérkezett ajánlatok közül azt, amely a Gellérthegy déli lejtőjén, a Kelenhegyi-uton kínált egy telket megvételre, a választmány elé terjesztette s az 1901. évi június 21-én tartott ülésből kifolyólag kapott felhatalmazás

alapján 1902. évi július 2-ikán megkötötte és a kb. 740 négyszögöl kiterjedésű telket 40 000 korona vételáron megvásárolta. Ez a telekcsere az eszme megvalósításának csak előnyére vált, amennyiben az új telek kiterjedése lehetővé tette, hogy rajta olyan épület emeltessék, amely tizenkilenc műtermet és egy lakást foglaljon magába, míg a régi tervek csak tizenkét műteremről szóltak. Kann Gyula műépítész időközben sürgősen elkészítette a megvásárolt telken építendő műteremház terveit és folyamodott a székesfővároshoz az építési engedély elnyeréséért. A tanács az építési engedély kiadását, az építési szabályzatra való hivatkozással, mely a villa-rayonokban kétemeletes ház építését tiltja, megtagadta, erre vonatkozó határozatát azonban a társulat megföllebbezte és a Közmunkák Tanácsa az építési engedélyt a Társulatnak 1902. évi augusztus 28-án megadta, úgy hogy hosszú vajúdás után az építkezésnek immár semmi sem állott utjában. Az építkezést Kann Gyula tervei szerint azonnal megkezdték úgy hogy az épület még 1902-ben tető alá került és 1903. évi augusztus hó 1-én teljesen készen átadható volt rendeltetésének. Megjegyzendő még, hogy időközben az építési költségek fedezésére szükséges kölcsön fölvétele a társulatra nézve

fölöslegessé vált, mert a társulat Andrássy uti bérháza eladatván, a társulat ennek vételárából hasította ki a még hiányzó összeget. A kétemeletes műteremház, mely a Ferenc József-híd budai környékének egyik legszebb ékessége, minden tekintetben a legmodernebb kényelemmel van berendezve és úgy művészies külseje, mint célirányos osztása és ízléses berendezése révén tán egyedül áll a maga nemében az egész kontinensen. Az épület földszintjén lévő lakás az összes szükséges mellékhelyiséggel felszerelt négy szobából áll, a műtermek közül pedig kettőnek a kivételével mindenikhez egy szoba és egy fürdőszoba készült. Az összes helyiségekben úgy a légszesz, mint a villamos világítás be van vezetve s úgy a műtermek, mint a lakás amerikai szerkezetű és anthracittal fűlő kályhákkal van fölszerelve. Az új műteremházban ez időszerint a következő művészek dolgoznak: Bezerédy Gyula, Dudits Andor, Gergely Imre, Glatter Ármin, Grosz Aladár, Grünwald Béla, Kimnach László, Kacziány Ödön, Karvaly József, Nagy Zsiga, Ujlakyné Madarász Evelin, Reich Kálmán, Tarján-Huber Oszkár, Tölgyessy Arthur, Madarász Viktor és Zombory Lajos. Az új műteremházban a legdrágább műterem évi bére 880 korona, a legolcsóbbé pedig 510 korona, s így az új intézmény minden tekintetben megfelel annak a célnak, melyre készült, hogy tudniillik alkalmas, jól világított, tágas és olcsó műtermekkel szolgáljon a magyar művészeknek..." (Művészet, 1903/6 p. 421-436.)

A gellérthegyi műteremház létrejötte amellett, hogy a kor fontos beruházása volt, rávilágít arra is, hogy a korszak városfejlesztési koncepciójában milyen fontos szerepet játszott a XI. kerület központi magjának kialakítása (a Gellért hegy Kelenhegyi útjától, a Bartók Béla, Bocskai út, a Budafoki és Fehérvári út). Az időszak folyamán a Bartók Béla út mindkét oldalán elhelyezkedő bérházak legfelső szintjére műtermeket építettek, aminek következtében a környék hamarosan igazi párizsias hangulatú „művésznegyeddé” vált. A művészek kedvelt találkozóhelye és Buda szellemi életének egyik fő helyszíne volt az 1910-től 1949-ig működő Hadik kávéház, mely nevét a pár házzal arrébb álló volt Hadik laktanyáról kapta, a XX. század első felében. A házon található emléktábla tanúsága szerint Karinthy Frigyes és írótársainak törzshelye volt, de Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond és Déry Tibor is gyakran látogatta. A környéken számos műtermes művészlakás volt, a Hadik kávéház épületének tetején lévő egykori műteremben például Csontváry Kosztka Tivadar alkotott, szemben, a Bartók Béla út 15/D alatt Ottlik Géza lakott évekig."

Szabó Noémi művészettörténész, galériavezető

 

Munkácsy Mihálynak a Képzőművészet dicsőítése című mennyezeti freskója díszíti a Bécsi Szépművészeti Múzeum, azaz a Kunsthistorisches Museum lépcsőházát. Az évente több mint 1 millió turistát vonzó lenyűgöző... tovább a luxus márkára

Atelier House

Amongst all the tourist attractions the city of Budapest has to offer, there is one that is not so well known but certainly worth mentioning. In Kelenhegyi út, not far from the city’s most famous spa facility, Gellért Bath there is a workshop-house designed back in 1903 by the Hungarian architect and painter Gyula Kosztolányi Kann.

The building hosts an art gallery and a number of art studios.Its architectural design is inspired by the Art Nouveau style and it has a yellow, white and light blue façade. The most notable hungarian painters and sculptors had lived there since 1903 to the present.

 

www.kieselbach.hu/muvesz/kosztolanyi-kann-gyula_698

 

hu.wikipedia.org/wiki/Kosztol%C3%A1nyi-Kann_Gyula

 

"A Mányoki út–Kelenhegyi út kereszteződésénél található, 1903-ban felavatott gellérthegyi műteremház a XX. század legelejének pezsgő szellemi életéről tanúskodó műemlék, amely az összes európai művészeti lexikonban szerepel. Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy falai dolgoztak évtizedeken keresztül és mind a mai napig a magyar képzőművészet jelentős képviselői. A műteremház falán márványtábla is hirdeti, ki mindenki dolgozott itt: hatvan éven át Herman Lipót, a magyar festészet jeles képviselője és a hazai művelődéstörténet sokoldalú krónikása; Kerényi Jenő, szobrászművész; Czóbel Béla Kossuth-díjas, kiváló művész Hosszan sorolhatnánk még a neveket Uitz Bélától Bolgár Józsefig, Domanovszky Endrétől Mattioni Eszterig. Ma többek között itt alkot, Szkok Iván, Almássi Aladár, Kovács Péter valamint a Vojnich Erzsébet és Szűcs Miklós művészházaspár, illetve a ház lakója volt egészen tavaly bekövetkezett haláláig Kokas Ignác.

A késő szecessziós és kissé eklektikus épület terveit Kosztolányi-Kann Gyula festő-építész készítette. A Kelenhegyi úti épületet eredetileg máshová tervezték; "a város régebbi határozata értelmében művészeti célokra fenntartott" VI. kerületi, Kmetty utca 29-31. számú telken épült volna fel a műteremház.

A terv megvalósítása azonban meghiúsult a főváros 1901. április 17-ei közgyűlési határozatán, amelynek értelmében a főváros "csak meghatározott időtartamra volt hajlandó a szóban forgó telkeket rendelkezésre bocsátani." A megváltozott építési területről és az építkezés történetéről ad összefoglalót a Művészet című lapban megjelent, valószínűleg Lyka Károly tollából származó írás: "...Ezután a társulat igazgatósága, meggyőződvén róla, hogy a székesfővárostól kedvezőbb határozatot nem kaphat, az időközben beérkezett ajánlatok közül azt, amely a Gellérthegy déli lejtőjén, a Kelenhegyi-uton kínált egy telket megvételre, a választmány elé terjesztette s az 1901. évi június 21-én tartott ülésből kifolyólag kapott felhatalmazás

alapján 1902. évi július 2-ikán megkötötte és a kb. 740 négyszögöl kiterjedésű telket 40 000 korona vételáron megvásárolta. Ez a telekcsere az eszme megvalósításának csak előnyére vált, amennyiben az új telek kiterjedése lehetővé tette, hogy rajta olyan épület emeltessék, amely tizenkilenc műtermet és egy lakást foglaljon magába, míg a régi tervek csak tizenkét műteremről szóltak. Kann Gyula műépítész időközben sürgősen elkészítette a megvásárolt telken építendő műteremház terveit és folyamodott a székesfővároshoz az építési engedély elnyeréséért. A tanács az építési engedély kiadását, az építési szabályzatra való hivatkozással, mely a villa-rayonokban kétemeletes ház építését tiltja, megtagadta, erre vonatkozó határozatát azonban a társulat megföllebbezte és a Közmunkák Tanácsa az építési engedélyt a Társulatnak 1902. évi augusztus 28-án megadta, úgy hogy hosszú vajúdás után az építkezésnek immár semmi sem állott utjában. Az építkezést Kann Gyula tervei szerint azonnal megkezdték úgy hogy az épület még 1902-ben tető alá került és 1903. évi augusztus hó 1-én teljesen készen átadható volt rendeltetésének. Megjegyzendő még, hogy időközben az építési költségek fedezésére szükséges kölcsön fölvétele a társulatra nézve

fölöslegessé vált, mert a társulat Andrássy uti bérháza eladatván, a társulat ennek vételárából hasította ki a még hiányzó összeget. A kétemeletes műteremház, mely a Ferenc József-híd budai környékének egyik legszebb ékessége, minden tekintetben a legmodernebb kényelemmel van berendezve és úgy művészies külseje, mint célirányos osztása és ízléses berendezése révén tán egyedül áll a maga nemében az egész kontinensen. Az épület földszintjén lévő lakás az összes szükséges mellékhelyiséggel felszerelt négy szobából áll, a műtermek közül pedig kettőnek a kivételével mindenikhez egy szoba és egy fürdőszoba készült. Az összes helyiségekben úgy a légszesz, mint a villamos világítás be van vezetve s úgy a műtermek, mint a lakás amerikai szerkezetű és anthracittal fűlő kályhákkal van fölszerelve. Az új műteremházban ez időszerint a következő művészek dolgoznak: Bezerédy Gyula, Dudits Andor, Gergely Imre, Glatter Ármin, Grosz Aladár, Grünwald Béla, Kimnach László, Kacziány Ödön, Karvaly József, Nagy Zsiga, Ujlakyné Madarász Evelin, Reich Kálmán, Tarján-Huber Oszkár, Tölgyessy Arthur, Madarász Viktor és Zombory Lajos. Az új műteremházban a legdrágább műterem évi bére 880 korona, a legolcsóbbé pedig 510 korona, s így az új intézmény minden tekintetben megfelel annak a célnak, melyre készült, hogy tudniillik alkalmas, jól világított, tágas és olcsó műtermekkel szolgáljon a magyar művészeknek..." (Művészet, 1903/6 p. 421-436.)

A gellérthegyi műteremház létrejötte amellett, hogy a kor fontos beruházása volt, rávilágít arra is, hogy a korszak városfejlesztési koncepciójában milyen fontos szerepet játszott a XI. kerület központi magjának kialakítása (a Gellért hegy Kelenhegyi útjától, a Bartók Béla, Bocskai út, a Budafoki és Fehérvári út). Az időszak folyamán a Bartók Béla út mindkét oldalán elhelyezkedő bérházak legfelső szintjére műtermeket építettek, aminek következtében a környék hamarosan igazi párizsias hangulatú „művésznegyeddé” vált. A művészek kedvelt találkozóhelye és Buda szellemi életének egyik fő helyszíne volt az 1910-től 1949-ig működő Hadik kávéház, mely nevét a pár házzal arrébb álló volt Hadik laktanyáról kapta, a XX. század első felében. A házon található emléktábla tanúsága szerint Karinthy Frigyes és írótársainak törzshelye volt, de Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond és Déry Tibor is gyakran látogatta. A környéken számos műtermes művészlakás volt, a Hadik kávéház épületének tetején lévő egykori műteremben például Csontváry Kosztka Tivadar alkotott, szemben, a Bartók Béla út 15/D alatt Ottlik Géza lakott évekig."

Szabó Noémi művészettörténész, galériavezető

 

Art Nouveau Atelier House

Amongst all the tourist attractions the city of Budapest has to offer, there is one that is not so well known but certainly worth mentioning. In Kelenhegyi út, not far from the city’s most famous spa facility, Gellért Bath there is a workshop-house designed back in 1903 by the Hungarian architect and painter Gyula Kosztolányi Kann.

The building hosts an art gallery and a number of art studios.Its architectural design is inspired by the Art Nouveau style and it has a yellow, white and light blue façade. The most notable hungarian painters and sculptors had lived there since 1903 to the present.

 

www.kieselbach.hu/muvesz/kosztolanyi-kann-gyula_698

 

hu.wikipedia.org/wiki/Kosztol%C3%A1nyi-Kann_Gyula

  

"A Mányoki út–Kelenhegyi út kereszteződésénél található, 1903-ban felavatott gellérthegyi műteremház a XX. század legelejének pezsgő szellemi életéről tanúskodó műemlék, amely az összes európai művészeti lexikonban szerepel. Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy falai dolgoztak évtizedeken keresztül és mind a mai napig a magyar képzőművészet jelentős képviselői. A műteremház falán márványtábla is hirdeti, ki mindenki dolgozott itt: hatvan éven át Herman Lipót, a magyar festészet jeles képviselője és a hazai művelődéstörténet sokoldalú krónikása; Kerényi Jenő, szobrászművész; Czóbel Béla Kossuth-díjas, kiváló művész Hosszan sorolhatnánk még a neveket Uitz Bélától Bolgár Józsefig, Domanovszky Endrétől Mattioni Eszterig. Ma többek között itt alkot, Szkok Iván, Almássi Aladár, Kovács Péter valamint a Vojnich Erzsébet és Szűcs Miklós művészházaspár, illetve a ház lakója volt egészen tavaly bekövetkezett haláláig Kokas Ignác.

A késő szecessziós és kissé eklektikus épület terveit Kosztolányi-Kann Gyula festő-építész készítette. A Kelenhegyi úti épületet eredetileg máshová tervezték; "a város régebbi határozata értelmében művészeti célokra fenntartott" VI. kerületi, Kmetty utca 29-31. számú telken épült volna fel a műteremház.

A terv megvalósítása azonban meghiúsult a főváros 1901. április 17-ei közgyűlési határozatán, amelynek értelmében a főváros "csak meghatározott időtartamra volt hajlandó a szóban forgó telkeket rendelkezésre bocsátani." A megváltozott építési területről és az építkezés történetéről ad összefoglalót a Művészet című lapban megjelent, valószínűleg Lyka Károly tollából származó írás: "...Ezután a társulat igazgatósága, meggyőződvén róla, hogy a székesfővárostól kedvezőbb határozatot nem kaphat, az időközben beérkezett ajánlatok közül azt, amely a Gellérthegy déli lejtőjén, a Kelenhegyi-uton kínált egy telket megvételre, a választmány elé terjesztette s az 1901. évi június 21-én tartott ülésből kifolyólag kapott felhatalmazás

alapján 1902. évi július 2-ikán megkötötte és a kb. 740 négyszögöl kiterjedésű telket 40 000 korona vételáron megvásárolta. Ez a telekcsere az eszme megvalósításának csak előnyére vált, amennyiben az új telek kiterjedése lehetővé tette, hogy rajta olyan épület emeltessék, amely tizenkilenc műtermet és egy lakást foglaljon magába, míg a régi tervek csak tizenkét műteremről szóltak. Kann Gyula műépítész időközben sürgősen elkészítette a megvásárolt telken építendő műteremház terveit és folyamodott a székesfővároshoz az építési engedély elnyeréséért. A tanács az építési engedély kiadását, az építési szabályzatra való hivatkozással, mely a villa-rayonokban kétemeletes ház építését tiltja, megtagadta, erre vonatkozó határozatát azonban a társulat megföllebbezte és a Közmunkák Tanácsa az építési engedélyt a Társulatnak 1902. évi augusztus 28-án megadta, úgy hogy hosszú vajúdás után az építkezésnek immár semmi sem állott utjában. Az építkezést Kann Gyula tervei szerint azonnal megkezdték úgy hogy az épület még 1902-ben tető alá került és 1903. évi augusztus hó 1-én teljesen készen átadható volt rendeltetésének. Megjegyzendő még, hogy időközben az építési költségek fedezésére szükséges kölcsön fölvétele a társulatra nézve

fölöslegessé vált, mert a társulat Andrássy uti bérháza eladatván, a társulat ennek vételárából hasította ki a még hiányzó összeget. A kétemeletes műteremház, mely a Ferenc József-híd budai környékének egyik legszebb ékessége, minden tekintetben a legmodernebb kényelemmel van berendezve és úgy művészies külseje, mint célirányos osztása és ízléses berendezése révén tán egyedül áll a maga nemében az egész kontinensen. Az épület földszintjén lévő lakás az összes szükséges mellékhelyiséggel felszerelt négy szobából áll, a műtermek közül pedig kettőnek a kivételével mindenikhez egy szoba és egy fürdőszoba készült. Az összes helyiségekben úgy a légszesz, mint a villamos világítás be van vezetve s úgy a műtermek, mint a lakás amerikai szerkezetű és anthracittal fűlő kályhákkal van fölszerelve. Az új műteremházban ez időszerint a következő művészek dolgoznak: Bezerédy Gyula, Dudits Andor, Gergely Imre, Glatter Ármin, Grosz Aladár, Grünwald Béla, Kimnach László, Kacziány Ödön, Karvaly József, Nagy Zsiga, Ujlakyné Madarász Evelin, Reich Kálmán, Tarján-Huber Oszkár, Tölgyessy Arthur, Madarász Viktor és Zombory Lajos. Az új műteremházban a legdrágább műterem évi bére 880 korona, a legolcsóbbé pedig 510 korona, s így az új intézmény minden tekintetben megfelel annak a célnak, melyre készült, hogy tudniillik alkalmas, jól világított, tágas és olcsó műtermekkel szolgáljon a magyar művészeknek..." (Művészet, 1903/6 p. 421-436.)

A gellérthegyi műteremház létrejötte amellett, hogy a kor fontos beruházása volt, rávilágít arra is, hogy a korszak városfejlesztési koncepciójában milyen fontos szerepet játszott a XI. kerület központi magjának kialakítása (a Gellért hegy Kelenhegyi útjától, a Bartók Béla, Bocskai út, a Budafoki és Fehérvári út). Az időszak folyamán a Bartók Béla út mindkét oldalán elhelyezkedő bérházak legfelső szintjére műtermeket építettek, aminek következtében a környék hamarosan igazi párizsias hangulatú „művésznegyeddé” vált. A művészek kedvelt találkozóhelye és Buda szellemi életének egyik fő helyszíne volt az 1910-től 1949-ig működő Hadik kávéház, mely nevét a pár házzal arrébb álló volt Hadik laktanyáról kapta, a XX. század első felében. A házon található emléktábla tanúsága szerint Karinthy Frigyes és írótársainak törzshelye volt, de Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond és Déry Tibor is gyakran látogatta. A környéken számos műtermes művészlakás volt, a Hadik kávéház épületének tetején lévő egykori műteremben például Csontváry Kosztka Tivadar alkotott, szemben, a Bartók Béla út 15/D alatt Ottlik Géza lakott évekig."

Szabó Noémi művészettörténész, galériavezető

 

INCZE János

festő

(Szinérváralja, 1909. október 19.–Dés [Dej, RO],, 1999. február 3.)

  

1928-29: kolozsvári Szépművészeti Iskola; 1929-34: nagyenyedi tanítóképző; 1935-40: nagybányai festőiskola, mestere: Ziffer Sándor. 1989: Az Erdély Művészetéért Alapítvány díja. A Barabás Miklós Céh fiatal művészeinek csoportjában tűnt föl. 1935-től véglegesen Désen telepedett le, s a kisváros festőjeként a művészi groteszk lehetőségeivel élve teremtett típusokat; az ódon utcaképek hangulatában a látványon túli képzettársításoknak és életérzéseknek adott festői tartalmat. 1969-től többször járt Olaszországban, s ottani élményeit hasonló fogantatású művekben dolgozta föl. Dési magányában, de élénk szellemi kapcsolatokat ápolva alkotta nagy termékenységgel egyéni hangú, de a modern festészet eredményeire is figyelő műveit. Önéletrajzi följegyzéseit, úti élményeit és műhelyvallomásait Önarckép címmel foglalta kötetbe (Bukarest, 1982).

 

Mesterei: Ziffer Sándor.

 

Egyéni kiállítások

1930 • Városi kaszinó, Nagyenyed

1942 • Dés

1947 • Bolyai Egyetem aulája, Kolozsvár

1948 • Marosvásárhely

1960 • Képzőművészeti Galéria, Kolozsvár

1962 • Nagybánya • Szatmár • Nagyvárad • Nagyszalonta

1963 • Marosvásárhely

1970 • Bukarest • Szatmár

1971 • Marosvásárhely

1974 • Képzőművészeti Galéria, Kolozsvár

1975 • Korunk Galéria, Kolozsvár • Szatmár.

 

Válogatott csoportos kiállítások

1944 • Barabás Miklós Céh, Nemzeti Szalon, Budapest

1947 • Román művészeti kiállítás, Budapest

1968 • Titográd

1969 • Torino.

 

Irodalom

LÁSZLÓ GY.: ~ művészete (kat. előszó, Kolozsvár, 1947)

PAP G.: Néhány erdélyi festő, Művészet, 1963/11.

GAZDA J.: A groteszk szerepe ~ művészetében, Korunk, 1969/10.

JÁNOSHÁZY GY.: ~, monogr., Bukarest, 1977

I. J.: Önarckép, azaz lelátás hat évtized tetejéről, emlékirat, 1982.

 

(Murádin Jenő)

artportal.hu/lexikon/muveszek/incze_janos

 

egy másik helyről róla:

 

Erdélyi festő. Szatmárnémetiben végezte a gimnáziumot és ugyanitt Sarkadi Sándor rajztanár és festőművész irányításával kezdett foglalkozni a festészettel. 1938-ban és 1939-ben a nagybányai festőiskolában képezte magát, itt ismerkedett meg a nagybányai festészettel és halhatatlan mestereivel. Nagybányai mesterének Ziffer Sándort tartja.

Kolozsvárra kerülve, 1924-27 között kertészként, boltos inasként és a hírneves "Iris" porcelángyárban mintafestőként dolgozott. 1928/1929-ben a helybeli Szépművészeti Iskolában fejlesztette művészi képzettségét. Ösztöndíjasként Nagyenyeden tanult, majd a tanítói oklevél elnyerését követően a Szilágyságban, 1935-től pedig Désen tevékenykedett mint pedagógus. Az 50-es években politikai okok miatt eltávolították a tanügyből.

Itáliában, Svájcban, Ausztriában, Franciaországban járt tanulmányúton. 1941-ben tűnt fel sodró erejű táblaképeivel a nevezetes Barabás Miklós Céh fiatal képzőművészeinek kolozsvári tárlatán. Ezt számos megyei, országos és külföldi kiállítás követte.

Művei az alkony színeibe ágyazódnak. Groteszk, érdekes sokszor esetlen, arctalan mégis kifejező figurákat, kisvárosi utcarész részleteket ábrázolnak. Egy önértéket nem ismerő, testileg és lelkileg bicegő világ panoptikumába avat. Eredetisége, mellyel a kisvárosi ember az erdélyi életforma tragikomikus, költőien emelkedett és kiszámítottan groteszk vizuális természetrajzát leírja, a háború utáni törzsgárda egyik legjellegzetesebb képviselőjévé avatja.

Művei helyet kaptak több erdélyi múzeumban, köz- és magángyűjteményben, valamint külföldi magángyűjteményekben.

Irodalom:

Levelezés által begyűjtött adatok

T. Á.: Művészet-1982/1

Banner Zoltán: Erdélyi Magyar Művészet a XX. században - Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1990

Ki kicsoda Aradtól Csíkszeredáig - Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 1996

Dr. Szabó - Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997

www.visuart.hu/index_2.php?tartalom_id=9&azonosito=xx...

 

Univerzum a kisvárosban - Incze János Dés

színes, magyar dokumentumfilm, 22 perc, 1994

www.port.hu/univerzum_a_kisvarosban_-_incze_janos_des/pls...

 

Incze János halálára

 

Meghalt Incze János. Az erdélyi és romániai magyar képzőművészet jeles mestere néhány hónappal 90. születésnapja előtt hagyta el Dést, szeretett kisvárosát.

 

A nagy öregek közé tartozott. Jellegzetesen "szögletes", groteszk, mégis meleget sugárzó festményei nagyon sok helyen láthatók: magán- és közgyűjtemények féltett kincsei, szerte a világban. Élénk színekben pompázó girbegurba utcácskái, szabálytalan terei, alaktalan, kopottas épületei, néhány vonással, festékfolttal megrajzolt emberalakjai, állatfigurái, a vásár, az utca színes forgataga - meghitt, szinte mesebeli hangulatot árasztanak: egy erdélyi kisváros békés hétköznapjainak ellesett pillanatait. Nem véletlenül írta róla Jakobovits Miklós, a Barabás Miklós Céh elnöke: "Mi, képzőművészek egymás közt erdélyi Brueghelnek is szoktuk nevezni, hisz a reneszánsz nagy mesterétől átmentette azt a hangulati közvetlenséget, emberi melegséget, amely oly nagy hiánycikk mai életünkben."

 

Művészként, emberként egyaránt városunkban hordozta gyökereit. "Alapjában véve Nagybánya felelős mindenért" - írta a Kriterion kiadásában 1982-ben megjelent Önarckép című életrajzi kötetében. "Az Incze család a Székelyföld valamelyik református vidékéről került ide... szépapám: Samuel, nagybányai lakos volt, a fia: János - dédapám - a 48-as háborúkból hazakerült Bányára, itt nősült meg, s 1857-ben itt született János fia, az én nagyapám. Kádármesterséget tanult, a szokásos vándorévek után Nagybányán házasodott össze Smajkovszky Rózsa felsőbányai hajadonnal. Minthogy a kádárság Bányán nem volt cikk, borvidékre költözött: Szinerváraljára. Itt lett önálló mester. Az iparág jól ment, rendes kis házat vettek, négy gyermekük lett, közülük egyetlen fiú, az én apám: Sándor. Ő is kádárságot tanult, s mikor megnősült még segéd volt a nagyapám műhelyében."

 

Incze János 1909-ben, már Szinerváralján született, de gyermekkorában, s később is gyakran megfordult Nagybányán, "kedves jó" Lujza nénje Fazekas utca 7. szám alatti "töpörödött kis bányászházában", vagy a festőtelepen. A nagyenyedi Bethlen Gábor Tanítóképző elvégzését (1934) követően Vársolcon volt tanító, majd Désre került, ahol előbb pedagógusként, később tanfelügyelőként dolgozott. 1952-53 között politikai fogoly volt. Kiszabadulását követően még tanított néhány évig; 1957-től a dési református egyház alkalmazta mint kantárt és tisztviselőt, innen vonult nyugdíjba 1971- ben. Előtte, utána és közben: festett. Első egyéni tárlatának Kolozsvár nyujtott otthont, majd az ország különböző városaiban állított ki, Bukaresttől Marosvásárhelyig, Déstől Csikszeredáig; számtalan csoportos kiállítás résztvevője volt itthon és külföldön. 1989-ben megkapta a budapesti Erdély Művészetéért Alapítvány díját - sorolhatjuk életrajzi adatait...

 

Incze János nincs többé. Incze János Dés azonban - ahogyan nevét festőként szignálta - képein keresztül örökre része marad az európai, sőt az egyetemes képzőművészetnek.

 

Dávid Lajos (Bányavidéki Új Szó - Románia)

www.terminartors.com/artistprofile/Incze_Janos

 

Incze János „a nagyságos fejedelem cipóján”

www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/art...

 

Száz éve született Incze János Dés

A művész képei Százhalombattán voltak láthatók.

/videorészlettel/

www.dunatv.hu/kultura/incze_janos.html

 

Incze János Dés kiállítás

a Duna Televízióban

www.dunatv.hu/kultura/inczejanos.html

 

a debreceni régiségvásárban sikerült venni ezt a képet, amit nagyon megszerettem,

címét nem tudom sajnos

...

azóta kikölcsönöztem az önéletrajzát, nagyon érdekes olvasmány,

nagyszerű ember volt

I. J.: Önarckép, azaz lelátás hat évtized tetejéről, emlékirat, 1982.

Atelier House

Amongst all the tourist attractions the city of Budapest has to offer, there is one that is not so well known but certainly worth mentioning. In Kelenhegyi út, not far from the city’s most famous spa facility, Gellért Bath there is a workshop-house designed back in 1903 by the Hungarian architect and painter Gyula Kosztolányi Kann.

The building hosts an art gallery and a number of art studios.Its architectural design is inspired by the Art Nouveau style and it has a yellow, white and light blue façade. The most notable hungarian painters and sculptors had lived there since 1903 to the present.

 

www.kieselbach.hu/muvesz/kosztolanyi-kann-gyula_698

 

hu.wikipedia.org/wiki/Kosztol%C3%A1nyi-Kann_Gyula

  

"A Mányoki út–Kelenhegyi út kereszteződésénél található, 1903-ban felavatott gellérthegyi műteremház a XX. század legelejének pezsgő szellemi életéről tanúskodó műemlék, amely az összes európai művészeti lexikonban szerepel. Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy falai dolgoztak évtizedeken keresztül és mind a mai napig a magyar képzőművészet jelentős képviselői. A műteremház falán márványtábla is hirdeti, ki mindenki dolgozott itt: hatvan éven át Herman Lipót, a magyar festészet jeles képviselője és a hazai művelődéstörténet sokoldalú krónikása; Kerényi Jenő, szobrászművész; Czóbel Béla Kossuth-díjas, kiváló művész Hosszan sorolhatnánk még a neveket Uitz Bélától Bolgár Józsefig, Domanovszky Endrétől Mattioni Eszterig. Ma többek között itt alkot, Szkok Iván, Almássi Aladár, Kovács Péter valamint a Vojnich Erzsébet és Szűcs Miklós művészházaspár, illetve a ház lakója volt egészen tavaly bekövetkezett haláláig Kokas Ignác.

A késő szecessziós és kissé eklektikus épület terveit Kosztolányi-Kann Gyula festő-építész készítette. A Kelenhegyi úti épületet eredetileg máshová tervezték; "a város régebbi határozata értelmében művészeti célokra fenntartott" VI. kerületi, Kmetty utca 29-31. számú telken épült volna fel a műteremház.

A terv megvalósítása azonban meghiúsult a főváros 1901. április 17-ei közgyűlési határozatán, amelynek értelmében a főváros "csak meghatározott időtartamra volt hajlandó a szóban forgó telkeket rendelkezésre bocsátani." A megváltozott építési területről és az építkezés történetéről ad összefoglalót a Művészet című lapban megjelent, valószínűleg Lyka Károly tollából származó írás: "...Ezután a társulat igazgatósága, meggyőződvén róla, hogy a székesfővárostól kedvezőbb határozatot nem kaphat, az időközben beérkezett ajánlatok közül azt, amely a Gellérthegy déli lejtőjén, a Kelenhegyi-uton kínált egy telket megvételre, a választmány elé terjesztette s az 1901. évi június 21-én tartott ülésből kifolyólag kapott felhatalmazás

alapján 1902. évi július 2-ikán megkötötte és a kb. 740 négyszögöl kiterjedésű telket 40 000 korona vételáron megvásárolta. Ez a telekcsere az eszme megvalósításának csak előnyére vált, amennyiben az új telek kiterjedése lehetővé tette, hogy rajta olyan épület emeltessék, amely tizenkilenc műtermet és egy lakást foglaljon magába, míg a régi tervek csak tizenkét műteremről szóltak. Kann Gyula műépítész időközben sürgősen elkészítette a megvásárolt telken építendő műteremház terveit és folyamodott a székesfővároshoz az építési engedély elnyeréséért. A tanács az építési engedély kiadását, az építési szabályzatra való hivatkozással, mely a villa-rayonokban kétemeletes ház építését tiltja, megtagadta, erre vonatkozó határozatát azonban a társulat megföllebbezte és a Közmunkák Tanácsa az építési engedélyt a Társulatnak 1902. évi augusztus 28-án megadta, úgy hogy hosszú vajúdás után az építkezésnek immár semmi sem állott utjában. Az építkezést Kann Gyula tervei szerint azonnal megkezdték úgy hogy az épület még 1902-ben tető alá került és 1903. évi augusztus hó 1-én teljesen készen átadható volt rendeltetésének. Megjegyzendő még, hogy időközben az építési költségek fedezésére szükséges kölcsön fölvétele a társulatra nézve

fölöslegessé vált, mert a társulat Andrássy uti bérháza eladatván, a társulat ennek vételárából hasította ki a még hiányzó összeget. A kétemeletes műteremház, mely a Ferenc József-híd budai környékének egyik legszebb ékessége, minden tekintetben a legmodernebb kényelemmel van berendezve és úgy művészies külseje, mint célirányos osztása és ízléses berendezése révén tán egyedül áll a maga nemében az egész kontinensen. Az épület földszintjén lévő lakás az összes szükséges mellékhelyiséggel felszerelt négy szobából áll, a műtermek közül pedig kettőnek a kivételével mindenikhez egy szoba és egy fürdőszoba készült. Az összes helyiségekben úgy a légszesz, mint a villamos világítás be van vezetve s úgy a műtermek, mint a lakás amerikai szerkezetű és anthracittal fűlő kályhákkal van fölszerelve. Az új műteremházban ez időszerint a következő művészek dolgoznak: Bezerédy Gyula, Dudits Andor, Gergely Imre, Glatter Ármin, Grosz Aladár, Grünwald Béla, Kimnach László, Kacziány Ödön, Karvaly József, Nagy Zsiga, Ujlakyné Madarász Evelin, Reich Kálmán, Tarján-Huber Oszkár, Tölgyessy Arthur, Madarász Viktor és Zombory Lajos. Az új műteremházban a legdrágább műterem évi bére 880 korona, a legolcsóbbé pedig 510 korona, s így az új intézmény minden tekintetben megfelel annak a célnak, melyre készült, hogy tudniillik alkalmas, jól világított, tágas és olcsó műtermekkel szolgáljon a magyar művészeknek..." (Művészet, 1903/6 p. 421-436.)

A gellérthegyi műteremház létrejötte amellett, hogy a kor fontos beruházása volt, rávilágít arra is, hogy a korszak városfejlesztési koncepciójában milyen fontos szerepet játszott a XI. kerület központi magjának kialakítása (a Gellért hegy Kelenhegyi útjától, a Bartók Béla, Bocskai út, a Budafoki és Fehérvári út). Az időszak folyamán a Bartók Béla út mindkét oldalán elhelyezkedő bérházak legfelső szintjére műtermeket építettek, aminek következtében a környék hamarosan igazi párizsias hangulatú „művésznegyeddé” vált. A művészek kedvelt találkozóhelye és Buda szellemi életének egyik fő helyszíne volt az 1910-től 1949-ig működő Hadik kávéház, mely nevét a pár házzal arrébb álló volt Hadik laktanyáról kapta, a XX. század első felében. A házon található emléktábla tanúsága szerint Karinthy Frigyes és írótársainak törzshelye volt, de Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond és Déry Tibor is gyakran látogatta. A környéken számos műtermes művészlakás volt, a Hadik kávéház épületének tetején lévő egykori műteremben például Csontváry Kosztka Tivadar alkotott, szemben, a Bartók Béla út 15/D alatt Ottlik Géza lakott évekig."

Szabó Noémi művészettörténész, galériavezető

Munkácsy Mihály

Krisztus Pilátus előtt

 

Képzőművészet, vizuális művészetek/Festészet, grafika

(magyar festészet, Munkácsy Mihály (1844-1900))

 

mek.oszk.hu/01300/01358/

Menjetek Balatonszemesre és nézzétek meg a szépreményű képzősök alkotásait! :)

Tegnap volt a megnyitójuk, szóval tessék nézni, befogadni, katarziskodni!

Képzőművészet, zene, Balaton.

Atelier House

Amongst all the tourist attractions the city of Budapest has to offer, there is one that is not so well known but certainly worth mentioning. In Kelenhegyi út, not far from the city’s most famous spa facility, Gellért Bath there is a workshop-house designed back in 1903 by the Hungarian architect and painter Gyula Kosztolányi Kann.

The building hosts an art gallery and a number of art studios.Its architectural design is inspired by the Art Nouveau style and it has a yellow, white and light blue façade. The most notable hungarian painters and sculptors had lived there since 1903 to the present.

 

www.kieselbach.hu/muvesz/kosztolanyi-kann-gyula_698

 

hu.wikipedia.org/wiki/Kosztol%C3%A1nyi-Kann_Gyula

  

"A Mányoki út–Kelenhegyi út kereszteződésénél található, 1903-ban felavatott gellérthegyi műteremház a XX. század legelejének pezsgő szellemi életéről tanúskodó műemlék, amely az összes európai művészeti lexikonban szerepel. Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy falai dolgoztak évtizedeken keresztül és mind a mai napig a magyar képzőművészet jelentős képviselői. A műteremház falán márványtábla is hirdeti, ki mindenki dolgozott itt: hatvan éven át Herman Lipót, a magyar festészet jeles képviselője és a hazai művelődéstörténet sokoldalú krónikása; Kerényi Jenő, szobrászművész; Czóbel Béla Kossuth-díjas, kiváló művész Hosszan sorolhatnánk még a neveket Uitz Bélától Bolgár Józsefig, Domanovszky Endrétől Mattioni Eszterig. Ma többek között itt alkot, Szkok Iván, Almássi Aladár, Kovács Péter valamint a Vojnich Erzsébet és Szűcs Miklós művészházaspár, illetve a ház lakója volt egészen tavaly bekövetkezett haláláig Kokas Ignác.

A késő szecessziós és kissé eklektikus épület terveit Kosztolányi-Kann Gyula festő-építész készítette. A Kelenhegyi úti épületet eredetileg máshová tervezték; "a város régebbi határozata értelmében művészeti célokra fenntartott" VI. kerületi, Kmetty utca 29-31. számú telken épült volna fel a műteremház.

A terv megvalósítása azonban meghiúsult a főváros 1901. április 17-ei közgyűlési határozatán, amelynek értelmében a főváros "csak meghatározott időtartamra volt hajlandó a szóban forgó telkeket rendelkezésre bocsátani." A megváltozott építési területről és az építkezés történetéről ad összefoglalót a Művészet című lapban megjelent, valószínűleg Lyka Károly tollából származó írás: "...Ezután a társulat igazgatósága, meggyőződvén róla, hogy a székesfővárostól kedvezőbb határozatot nem kaphat, az időközben beérkezett ajánlatok közül azt, amely a Gellérthegy déli lejtőjén, a Kelenhegyi-uton kínált egy telket megvételre, a választmány elé terjesztette s az 1901. évi június 21-én tartott ülésből kifolyólag kapott felhatalmazás

alapján 1902. évi július 2-ikán megkötötte és a kb. 740 négyszögöl kiterjedésű telket 40 000 korona vételáron megvásárolta. Ez a telekcsere az eszme megvalósításának csak előnyére vált, amennyiben az új telek kiterjedése lehetővé tette, hogy rajta olyan épület emeltessék, amely tizenkilenc műtermet és egy lakást foglaljon magába, míg a régi tervek csak tizenkét műteremről szóltak. Kann Gyula műépítész időközben sürgősen elkészítette a megvásárolt telken építendő műteremház terveit és folyamodott a székesfővároshoz az építési engedély elnyeréséért. A tanács az építési engedély kiadását, az építési szabályzatra való hivatkozással, mely a villa-rayonokban kétemeletes ház építését tiltja, megtagadta, erre vonatkozó határozatát azonban a társulat megföllebbezte és a Közmunkák Tanácsa az építési engedélyt a Társulatnak 1902. évi augusztus 28-án megadta, úgy hogy hosszú vajúdás után az építkezésnek immár semmi sem állott utjában. Az építkezést Kann Gyula tervei szerint azonnal megkezdték úgy hogy az épület még 1902-ben tető alá került és 1903. évi augusztus hó 1-én teljesen készen átadható volt rendeltetésének. Megjegyzendő még, hogy időközben az építési költségek fedezésére szükséges kölcsön fölvétele a társulatra nézve

fölöslegessé vált, mert a társulat Andrássy uti bérháza eladatván, a társulat ennek vételárából hasította ki a még hiányzó összeget. A kétemeletes műteremház, mely a Ferenc József-híd budai környékének egyik legszebb ékessége, minden tekintetben a legmodernebb kényelemmel van berendezve és úgy művészies külseje, mint célirányos osztása és ízléses berendezése révén tán egyedül áll a maga nemében az egész kontinensen. Az épület földszintjén lévő lakás az összes szükséges mellékhelyiséggel felszerelt négy szobából áll, a műtermek közül pedig kettőnek a kivételével mindenikhez egy szoba és egy fürdőszoba készült. Az összes helyiségekben úgy a légszesz, mint a villamos világítás be van vezetve s úgy a műtermek, mint a lakás amerikai szerkezetű és anthracittal fűlő kályhákkal van fölszerelve. Az új műteremházban ez időszerint a következő művészek dolgoznak: Bezerédy Gyula, Dudits Andor, Gergely Imre, Glatter Ármin, Grosz Aladár, Grünwald Béla, Kimnach László, Kacziány Ödön, Karvaly József, Nagy Zsiga, Ujlakyné Madarász Evelin, Reich Kálmán, Tarján-Huber Oszkár, Tölgyessy Arthur, Madarász Viktor és Zombory Lajos. Az új műteremházban a legdrágább műterem évi bére 880 korona, a legolcsóbbé pedig 510 korona, s így az új intézmény minden tekintetben megfelel annak a célnak, melyre készült, hogy tudniillik alkalmas, jól világított, tágas és olcsó műtermekkel szolgáljon a magyar művészeknek..." (Művészet, 1903/6 p. 421-436.)

A gellérthegyi műteremház létrejötte amellett, hogy a kor fontos beruházása volt, rávilágít arra is, hogy a korszak városfejlesztési koncepciójában milyen fontos szerepet játszott a XI. kerület központi magjának kialakítása (a Gellért hegy Kelenhegyi útjától, a Bartók Béla, Bocskai út, a Budafoki és Fehérvári út). Az időszak folyamán a Bartók Béla út mindkét oldalán elhelyezkedő bérházak legfelső szintjére műtermeket építettek, aminek következtében a környék hamarosan igazi párizsias hangulatú „művésznegyeddé” vált. A művészek kedvelt találkozóhelye és Buda szellemi életének egyik fő helyszíne volt az 1910-től 1949-ig működő Hadik kávéház, mely nevét a pár házzal arrébb álló volt Hadik laktanyáról kapta, a XX. század első felében. A házon található emléktábla tanúsága szerint Karinthy Frigyes és írótársainak törzshelye volt, de Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond és Déry Tibor is gyakran látogatta. A környéken számos műtermes művészlakás volt, a Hadik kávéház épületének tetején lévő egykori műteremben például Csontváry Kosztka Tivadar alkotott, szemben, a Bartók Béla út 15/D alatt Ottlik Géza lakott évekig."

Szabó Noémi művészettörténész, galériavezető

DIVALD KÁROLY fia [Divald Lajos (1861-1931)]

fényképészeti műintézet

fénynyomda gyorssajtók

berendezéssel

Eperjesen

 

Encyclopedia of nineteenth-century photography / John Hannavy

p. 420-422.

books.google.hu/books?id=PJ8DHBay4_EC&source=gbs_navl...

 

A Divald Károlyok hűlt helye

 

Ugye tudják, ki volt Divald Károly? Így hirtelenjében nem? Pedig lefogadom, sok munkáját ismerik. Az "anno" Budapestet ábrázoló fotográfiák közül temérdek került ki az ő műhelyéből. A hirtelen nagyra növő főváros épületeit és lakóit megörökítő fényképek közül amelyik nem Klösz György vagy Erdélyi Mór alkotása, az jó esélylyel Divaldék keze nyomát őrzi.

Divald Károly legfeljebb abban különbözik nagynevű pályatársaitól, hogy őbelőle kettő is volt. A gyógyszerész végzettségű idősebb Divald Károly kezdetben Eperjesen dolgozott, s a technikai nehézségekkel dacolva a Tátra ihletett fényképésze lett. Ötvenéves korában, 1879 körül nyitotta meg budapesti üzletét. Előbb a belvárosban rendezett be fényképműtermet és fotótechnikai műintézetet, majd hamarosan átköltözött a józsefvárosi Kisfaludy utcába, ahol a 9. szám alatt már "fényképező és grafikai műintézetként" jelölte meg a vállalkozást. Már itt készült a kilenckötetes Budapest építményei című kiadványsorozat, amely először 1883-ban dagasztotta a mind ragyogóbb fővárosukra oly büszke budapestiek kebelét.

 

[a budapesti műintézet reklámgrafikája]

 

Az idősebb Divald 1897-ben hunyt el. Három fia örökölte az üzletet - a Kisfaludy utcában az ott már egy évtizede komoly szerepet játszó ifjabb Divald Károly dolgozott tovább. Az ő keze alatt vált a cég a képes levelezőlapok egyik legnevesebb kiadójává. A józsefvárosi műintézet nemcsak a szó klasszikus értelmében vett fényképészet volt ugyanis, ide nemcsak a magukat megörökíteni vágyó polgárcsaládok jártak vasárnapi ruhájukban, frissen ondolálva, hogy a klasszikus - ámbár papírmasé - oszlopok és a dús drapériák között komolyan nézzenek az utókor szeme közé. Divaldék műterme valódi kis üzem volt, ahol nyomdai eljárással sokszorosították a fényképeket. Így a millenniumi kiállítás újdonsága, az - eleinte rajzos - anziksz azzá válhatott, aminek ma is ismerjük: képes levelezőlappá.

 

Divald Károly fényképész, aki még az 1900-as lakcímjegyzékben is ifjabbként használta a nevét, ezekben az években az Üllői út 21. alatt lakott. Nagyjából félúton a Kálvin tér és a vadonatúj Iparművészeti Múzeum között, néhány percnyi sétára a műteremháztól. A korabeli reklámoknak köszönhetően azt is tudjuk, nagyjából hogyan festhetett akkoriban a műintézet. Az Építő Ipar műszaki hetilap egyik 1903. februári száma közli a rajzos hirdetményt, amelyben a telefonnal is rendelkező - négyjegyű szám! - cég tudatja, hogy "készít fölvételeket mindennemű objectumokról, rajzok, festményekről stb., fénynyomatokról, autotypia- és fototypia-clichéket, chromotypiákat, képes levelezőlapokat, stb.". A kép szinte mediterrán hangulatot áraszt. A mély udvar körül földszintes és emeletes épületek sorakoznak, fényüket timpanonos ablakok és korinthoszi oszlopfők emelik. Némelyiknek a funkciója is kitalálható: a kézikocsis hordár alighanem a nyomdaüzemhez érkezett, az udvar végében lévő lépcső pedig a "fényképező műterem" ügyfeleknek szánt feljárata. Odafönt, az erkély mögött kell lennie a napfényműteremnek.

HIRDETÉS

 

Divald Károly a húszas évekig működtette a céget, 1912 után már Monostory Györgygyel társulva. Habár egy-egy Divald az újabb világháború végéig vitt fényképészetet Pesten, a cég utóda is Monostoryé lett. Az általa jegyzett képeslapok tömegével jelentek meg a harmincas-negyvenes években. Ez a vállalkozás azonban már a Ferencvárosban, a Lónyay utca 17.-ben működött. S hogy mi lett a Kisfaludy utcai műintézettel? Alighanem ahogy egyszerűsödött a fényképezés és sokszorosítás technikája, úgy vált elavulttá, fölöslegessé. A teljesen átépített, háromemeletesre bővített épületben ma az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség fővárosi felügyelősége működik.

 

Annak, aki XIX. századi fényképészműtermet akar látni, a Terézvárosba kell mennie. Mai Manó műteremháza, hála az elszánt fotográfusszakmának, ma ismét látogatható.

www.nol.hu/archivum/archiv-366517

  

Divald Károly

(1830. november 2., Selmecbánya, Hont m. -- 1897. november 7., Eperjes, Sáros m.)

  

Több évszázádos múltra visszatekintő családban született, anyai ágon a művészeteket kedvelő, de anyagilag is tehetős Steinhübel, apai ágon az erdészeti és botanikai szakterületeken kiemelkedő Divald famíliában. Az egri líceumban kezdte meg tanulmányait, majd Bécsben 1855. július 17-én szerzett mesteri oklevelet gyógyszerészetből és vegyészetből. Eperjesre került gyakornoknak, ahol feleségül vette az eperjesi patrícius, Steinhübel Lajos leányát, Borbálát. Gyermekeik közül hárman -- Lajos, ifj. Károly és Adolf -- apjukhoz hasonlóan fényképészek lettek.

 

A család hamarosan Bártfára költözött. Itt először patikát bérelt, majd lassan felhagyott a gyógyszerészettel. A hagyomány szerint egy 1860-ban vásárolt használt, kezdetleges fényképezőgépen sajátította el a szakma alapfogásait, több gyógyszerész, ötvös, litográfus kortársához hasonlóan, iskola és mester nélkül. Eleinte egy Bártfa-fürdő ház udvarán lévő fedett csűrben fényképezett, 1863-tól pedig Eperjesen, a Dessewffy-ház udvarán. Felső és oldalvilágítású első üvegműtermét 1865-ben rendezte be, szintén Eperjesen. A kor igényeinek megfelelően portréműtermét már saját házában nyitotta meg 1871-ben.

 

A család eperjesi műteremházán kívül Bártfafürdőn, Tátrafüreden és Iglón is működött Divald-fényirda.

 

Arcképei -- de újszerű témájuknál fogva főleg táj-, és városképei -- általános feltűnést keltettek. Divald legelsőként jutott fel kamerájával a Magas-Tátra hegyormainak világába. Az 1860-as és 1870-es években működő magyar fényképészek közül csak a legjobbak vállalkoztak szabadtéri fényképezésre az akkor használatos kollódiumos nedves eljárással.

 

Új sikeres fényképtípust teremtett, a "Képek a Magas-Tátrából" hosszú időn át kelendőnek bizonyultak. Tájképüzleteiben nemcsak drága albumalakban, hanem laponként is meg lehetett vásárolni, sőt az 1890-es évektől már képeslapokon is árulták a tátrai tájképeket. A természetet rajongásig szerető fotográfus tevékenységének izgalmas területe a barlangfotózás. A Tátra egyik különlegességének számító cseppkő- és mészkőbarlangokat az 1880-as években kezdték módszeresen föltárni. Mindig ott volt a feltárók nyomában, és lefényképezte a dobsinai, a szepesbélai és az aggteleki cseppkőbarlangot. Az 1873-ban megalakult Magyarországi Kárpátegyesület számára több mint 20 éven át fényképezett.

 

Igen hamar beleütközött a sokszorosítás gondjába, hiszen egy-egy város- vagy tájképről jóval több másolatot igényeltek mint a korlátozott példányban megrendelt portrékról. A megolást jelentő fototípia (fénynyomat) technológiáját 1877-ben Münchenben sajátította el, majd rá egy évre már saját nyomdájában készítette a nyomatokat. "Fototipikus" munkájáért már 1879-ben aranyéremmel tüntették ki.

 

Az 1880-as években sikeresen működő fényképészeti műtermek mellett, Grafikai Sokszorosító Műintézete Eperjesen már az ország legismertebb fénynyomdája és kiadóvállalata volt.

 

Divald Károly elsők között foglalkozott a felvidéki műemlékek megörökítésével is. A fejlődés ezen a területen is őt igazolta, hiszen a pontos, korrekt és gyors felvételeket produkáló fényképezés lassan a régészet és az építészettörténet pótolhatatlan eszköze lett a 19. század végére.

 

1879 körül Budapesten is megjelent. A fényképész Divaldok ettől kezdve az 1920-as évek végéig működtek a fővárosban. A mester 1890-ben adta át fiainak nagyszabású üzlethálózatát, Lajos az eperjesi műtermet és fénynyomdát, Adolf a bártfa-fürdői műtermet és tájképüzletet vitte tovább, a budapesti D.K. és Fiai céget Károlynak engedte át. Az örökösök jól sáfárkodtak apjuk hagyatékával. Divald Károly fiai a hazai képeslapgyártás legismertebb vállalkozói lettek. Páratlan sikerüket e téren megalapozta a fénynyomatok készítésében szerzett, apjuktól örökölt tudásuk, jártasságuk és műtermeik világszínvonalú technikai felszereltsége.

 

Főbb művei:

 

* Magas-Tátra, 1873

* A Képzőművészet remekei I.-IV., 1882-1884

* A bártfai fürdő képekben, 1886

* Bélai barlang, 1887

* Baradla, 1890

* A Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű, 1896

 

Irodalom:

 

* Székely K.: First famous Hungarian cave photographer Károly Divald, (Tourism, Postojna 1898.)

 

Forrás:

[Cs. Plank Ibolya, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Budapest, 1997., 252-253. o.]

www.fsz.bme.hu/mtsz/mhk/csarnok/d/divald.htm

  

Divald Károly

 

(Selmecbánya, 1830. november. 10.–Eperjes, 1897. november 7.)

 

[fotó]

Divald Károly a magyar fényképezés történetében a táj- és városfelvételek egyik kezdeményezőjeként és művelőjeként vált ismertté. Az 1848–49-es szabadságharcban honvédtisztként harcolt. 1955-ben Bécsben szerzett mesterdiplomát gyógyszerészetből és kémiából. 1858-ban Bártfán házasodott meg és alapított gyógyszertárat.

 

Kedvtelésből kezdett el fényképezni. Első portréfelvételeit egy bártfai udvar fészerében készítette, de foglalkoztatta a természet, a magashegység fotózása is. 1871-ben korszerű műtermet nyitott, és nem sokkal ezután feladta addig gyakorolt gyógyszerészi foglalkozását.

 

Kezdetben nedves kollodium-eljárással dolgozott, 1877-től egy müncheni tanulmányút eredményeképpen a fénynyomással is kísérletezett. 1878-ban (drezdai tanulmányutat követően) Eperjesen felállította az első magyar fototípiai intézetet, melynek központját később Budapestre tette át.

 

A kiadó első nyilvános sikerét A képzőművészet remekei című díszes kiállítású album hozta meg. A képek a Magas Tátrából című sorozatával pedig Divald a topográfiai fotográfia – egy időben a műfaj európai és amerikai kibontakozásával – első magyarországi képviselője lett. A szabadban való fényképezés nagy apparátust (a legnagyobb képformátumot és a legnagyobb részletgazdagságot adó üvegtáblákat) igényelt, ezért Divald 15-20 tagból álló segítő csapattal dolgozott expedíciói során. Első, szakmai sikert hozó munkája 1873-ban a Kárpátok vándorútjainak föltérképezése és a Magas-Tátra kartográfiai és tudományos fölmérése volt. Az 1880-as években részt vett a Dobsinai- és az Aggteleki-cseppkőbarlang fölfedezésében is. Divald Károly művészi ösztönnel készített tájkép-fotográfiái ma is forrásértékű dokumentumok.

 

Aknai Katalin

 

Ajánlott irodalom: Felvidéki emberek és tájak a Divald-család fényképein. Szerk. Kolta Magdolna. Kecskemét, 1992.; Cs. Plank I.–Kolta M.–Vannai N.: Divald Károly fényképész és vegyész üvegműcsarnokából Eperjesen. Bp., 1993.

www.emlekev.hu/evfordulok_2004_2010/2005/data/article/D88...

 

Divald Károly (1830-1897): Felső-Magyarország nevezetesebb tájkép-részletei

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtárának gyűjteményéből

voyager.arts7.hu/voyager/images/foto/s_ii_25/s_ii_25-01.html

 

Divald képek Gabinál:

www.flickr.com/photos/23912178@N08/4340699409/

www.flickr.com/photos/23912178@N08/2490568102/

www.flickr.com/photos/23912178@N08/4150123376/

www.flickr.com/photos/23912178@N08/2534790576/

www.flickr.com/photos/23912178@N08/3646523333/

www.flickr.com/photos/23912178@N08/3941858397/

és vannak szép képeslapjai is pl.:

www.flickr.com/photos/23912178@N08/2692562663/

  

Valternél:

www.flickr.com/photos/valtertorjay/4658963903/

 

Mezei Géza sorozatának első képe:

www.flickr.com/photos/23442389@N06/4562439865/

Munkácsy Mihály

Krisztus Pilátus előtt

 

Képzőművészet, vizuális művészetek/Festészet, grafika

(magyar festészet, Munkácsy Mihály (1844-1900))

 

mek.oszk.hu/01300/01358/

Atelier House

Amongst all the tourist attractions the city of Budapest has to offer, there is one that is not so well known but certainly worth mentioning. In Kelenhegyi út, not far from the city’s most famous spa facility, Gellért Bath there is a workshop-house designed back in 1903 by the Hungarian architect and painter Gyula Kosztolányi Kann.

The building hosts an art gallery and a number of art studios.Its architectural design is inspired by the Art Nouveau style and it has a yellow, white and light blue façade. The most notable hungarian painters and sculptors had lived there since 1903 to the present.

 

www.kieselbach.hu/muvesz/kosztolanyi-kann-gyula_698

 

hu.wikipedia.org/wiki/Kosztol%C3%A1nyi-Kann_Gyula

  

"A Mányoki út–Kelenhegyi út kereszteződésénél található, 1903-ban felavatott gellérthegyi műteremház a XX. század legelejének pezsgő szellemi életéről tanúskodó műemlék, amely az összes európai művészeti lexikonban szerepel. Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy falai dolgoztak évtizedeken keresztül és mind a mai napig a magyar képzőművészet jelentős képviselői. A műteremház falán márványtábla is hirdeti, ki mindenki dolgozott itt: hatvan éven át Herman Lipót, a magyar festészet jeles képviselője és a hazai művelődéstörténet sokoldalú krónikása; Kerényi Jenő, szobrászművész; Czóbel Béla Kossuth-díjas, kiváló művész Hosszan sorolhatnánk még a neveket Uitz Bélától Bolgár Józsefig, Domanovszky Endrétől Mattioni Eszterig. Ma többek között itt alkot, Szkok Iván, Almássi Aladár, Kovács Péter valamint a Vojnich Erzsébet és Szűcs Miklós művészházaspár, illetve a ház lakója volt egészen tavaly bekövetkezett haláláig Kokas Ignác.

A késő szecessziós és kissé eklektikus épület terveit Kosztolányi-Kann Gyula festő-építész készítette. A Kelenhegyi úti épületet eredetileg máshová tervezték; "a város régebbi határozata értelmében művészeti célokra fenntartott" VI. kerületi, Kmetty utca 29-31. számú telken épült volna fel a műteremház.

A terv megvalósítása azonban meghiúsult a főváros 1901. április 17-ei közgyűlési határozatán, amelynek értelmében a főváros "csak meghatározott időtartamra volt hajlandó a szóban forgó telkeket rendelkezésre bocsátani." A megváltozott építési területről és az építkezés történetéről ad összefoglalót a Művészet című lapban megjelent, valószínűleg Lyka Károly tollából származó írás: "...Ezután a társulat igazgatósága, meggyőződvén róla, hogy a székesfővárostól kedvezőbb határozatot nem kaphat, az időközben beérkezett ajánlatok közül azt, amely a Gellérthegy déli lejtőjén, a Kelenhegyi-uton kínált egy telket megvételre, a választmány elé terjesztette s az 1901. évi június 21-én tartott ülésből kifolyólag kapott felhatalmazás

alapján 1902. évi július 2-ikán megkötötte és a kb. 740 négyszögöl kiterjedésű telket 40 000 korona vételáron megvásárolta. Ez a telekcsere az eszme megvalósításának csak előnyére vált, amennyiben az új telek kiterjedése lehetővé tette, hogy rajta olyan épület emeltessék, amely tizenkilenc műtermet és egy lakást foglaljon magába, míg a régi tervek csak tizenkét műteremről szóltak. Kann Gyula műépítész időközben sürgősen elkészítette a megvásárolt telken építendő műteremház terveit és folyamodott a székesfővároshoz az építési engedély elnyeréséért. A tanács az építési engedély kiadását, az építési szabályzatra való hivatkozással, mely a villa-rayonokban kétemeletes ház építését tiltja, megtagadta, erre vonatkozó határozatát azonban a társulat megföllebbezte és a Közmunkák Tanácsa az építési engedélyt a Társulatnak 1902. évi augusztus 28-án megadta, úgy hogy hosszú vajúdás után az építkezésnek immár semmi sem állott utjában. Az építkezést Kann Gyula tervei szerint azonnal megkezdték úgy hogy az épület még 1902-ben tető alá került és 1903. évi augusztus hó 1-én teljesen készen átadható volt rendeltetésének. Megjegyzendő még, hogy időközben az építési költségek fedezésére szükséges kölcsön fölvétele a társulatra nézve

fölöslegessé vált, mert a társulat Andrássy uti bérháza eladatván, a társulat ennek vételárából hasította ki a még hiányzó összeget. A kétemeletes műteremház, mely a Ferenc József-híd budai környékének egyik legszebb ékessége, minden tekintetben a legmodernebb kényelemmel van berendezve és úgy művészies külseje, mint célirányos osztása és ízléses berendezése révén tán egyedül áll a maga nemében az egész kontinensen. Az épület földszintjén lévő lakás az összes szükséges mellékhelyiséggel felszerelt négy szobából áll, a műtermek közül pedig kettőnek a kivételével mindenikhez egy szoba és egy fürdőszoba készült. Az összes helyiségekben úgy a légszesz, mint a villamos világítás be van vezetve s úgy a műtermek, mint a lakás amerikai szerkezetű és anthracittal fűlő kályhákkal van fölszerelve. Az új műteremházban ez időszerint a következő művészek dolgoznak: Bezerédy Gyula, Dudits Andor, Gergely Imre, Glatter Ármin, Grosz Aladár, Grünwald Béla, Kimnach László, Kacziány Ödön, Karvaly József, Nagy Zsiga, Ujlakyné Madarász Evelin, Reich Kálmán, Tarján-Huber Oszkár, Tölgyessy Arthur, Madarász Viktor és Zombory Lajos. Az új műteremházban a legdrágább műterem évi bére 880 korona, a legolcsóbbé pedig 510 korona, s így az új intézmény minden tekintetben megfelel annak a célnak, melyre készült, hogy tudniillik alkalmas, jól világított, tágas és olcsó műtermekkel szolgáljon a magyar művészeknek..." (Művészet, 1903/6 p. 421-436.)

A gellérthegyi műteremház létrejötte amellett, hogy a kor fontos beruházása volt, rávilágít arra is, hogy a korszak városfejlesztési koncepciójában milyen fontos szerepet játszott a XI. kerület központi magjának kialakítása (a Gellért hegy Kelenhegyi útjától, a Bartók Béla, Bocskai út, a Budafoki és Fehérvári út). Az időszak folyamán a Bartók Béla út mindkét oldalán elhelyezkedő bérházak legfelső szintjére műtermeket építettek, aminek következtében a környék hamarosan igazi párizsias hangulatú „művésznegyeddé” vált. A művészek kedvelt találkozóhelye és Buda szellemi életének egyik fő helyszíne volt az 1910-től 1949-ig működő Hadik kávéház, mely nevét a pár házzal arrébb álló volt Hadik laktanyáról kapta, a XX. század első felében. A házon található emléktábla tanúsága szerint Karinthy Frigyes és írótársainak törzshelye volt, de Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond és Déry Tibor is gyakran látogatta. A környéken számos műtermes művészlakás volt, a Hadik kávéház épületének tetején lévő egykori műteremben például Csontváry Kosztka Tivadar alkotott, szemben, a Bartók Béla út 15/D alatt Ottlik Géza lakott évekig."

Szabó Noémi művészettörténész, galériavezető

 

Atelier House

Amongst all the tourist attractions the city of Budapest has to offer, there is one that is not so well known but certainly worth mentioning. In Kelenhegyi út, not far from the city’s most famous spa facility, Gellért Bath there is a workshop-house designed back in 1903 by the Hungarian architect and painter Gyula Kosztolányi Kann.

The building hosts an art gallery and a number of art studios.Its architectural design is inspired by the Art Nouveau style and it has a yellow, white and light blue façade. The most notable hungarian painters and sculptors had lived there since 1903 to the present.

 

www.kieselbach.hu/muvesz/kosztolanyi-kann-gyula_698

 

hu.wikipedia.org/wiki/Kosztol%C3%A1nyi-Kann_Gyula

  

"A Mányoki út–Kelenhegyi út kereszteződésénél található, 1903-ban felavatott gellérthegyi műteremház a XX. század legelejének pezsgő szellemi életéről tanúskodó műemlék, amely az összes európai művészeti lexikonban szerepel. Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy falai dolgoztak évtizedeken keresztül és mind a mai napig a magyar képzőművészet jelentős képviselői. A műteremház falán márványtábla is hirdeti, ki mindenki dolgozott itt: hatvan éven át Herman Lipót, a magyar festészet jeles képviselője és a hazai művelődéstörténet sokoldalú krónikása; Kerényi Jenő, szobrászművész; Czóbel Béla Kossuth-díjas, kiváló művész Hosszan sorolhatnánk még a neveket Uitz Bélától Bolgár Józsefig, Domanovszky Endrétől Mattioni Eszterig. Ma többek között itt alkot, Szkok Iván, Almássi Aladár, Kovács Péter valamint a Vojnich Erzsébet és Szűcs Miklós művészházaspár, illetve a ház lakója volt egészen tavaly bekövetkezett haláláig Kokas Ignác.

A késő szecessziós és kissé eklektikus épület terveit Kosztolányi-Kann Gyula festő-építész készítette. A Kelenhegyi úti épületet eredetileg máshová tervezték; "a város régebbi határozata értelmében művészeti célokra fenntartott" VI. kerületi, Kmetty utca 29-31. számú telken épült volna fel a műteremház.

A terv megvalósítása azonban meghiúsult a főváros 1901. április 17-ei közgyűlési határozatán, amelynek értelmében a főváros "csak meghatározott időtartamra volt hajlandó a szóban forgó telkeket rendelkezésre bocsátani." A megváltozott építési területről és az építkezés történetéről ad összefoglalót a Művészet című lapban megjelent, valószínűleg Lyka Károly tollából származó írás: "...Ezután a társulat igazgatósága, meggyőződvén róla, hogy a székesfővárostól kedvezőbb határozatot nem kaphat, az időközben beérkezett ajánlatok közül azt, amely a Gellérthegy déli lejtőjén, a Kelenhegyi-uton kínált egy telket megvételre, a választmány elé terjesztette s az 1901. évi június 21-én tartott ülésből kifolyólag kapott felhatalmazás

alapján 1902. évi július 2-ikán megkötötte és a kb. 740 négyszögöl kiterjedésű telket 40 000 korona vételáron megvásárolta. Ez a telekcsere az eszme megvalósításának csak előnyére vált, amennyiben az új telek kiterjedése lehetővé tette, hogy rajta olyan épület emeltessék, amely tizenkilenc műtermet és egy lakást foglaljon magába, míg a régi tervek csak tizenkét műteremről szóltak. Kann Gyula műépítész időközben sürgősen elkészítette a megvásárolt telken építendő műteremház terveit és folyamodott a székesfővároshoz az építési engedély elnyeréséért. A tanács az építési engedély kiadását, az építési szabályzatra való hivatkozással, mely a villa-rayonokban kétemeletes ház építését tiltja, megtagadta, erre vonatkozó határozatát azonban a társulat megföllebbezte és a Közmunkák Tanácsa az építési engedélyt a Társulatnak 1902. évi augusztus 28-án megadta, úgy hogy hosszú vajúdás után az építkezésnek immár semmi sem állott utjában. Az építkezést Kann Gyula tervei szerint azonnal megkezdték úgy hogy az épület még 1902-ben tető alá került és 1903. évi augusztus hó 1-én teljesen készen átadható volt rendeltetésének. Megjegyzendő még, hogy időközben az építési költségek fedezésére szükséges kölcsön fölvétele a társulatra nézve

fölöslegessé vált, mert a társulat Andrássy uti bérháza eladatván, a társulat ennek vételárából hasította ki a még hiányzó összeget. A kétemeletes műteremház, mely a Ferenc József-híd budai környékének egyik legszebb ékessége, minden tekintetben a legmodernebb kényelemmel van berendezve és úgy művészies külseje, mint célirányos osztása és ízléses berendezése révén tán egyedül áll a maga nemében az egész kontinensen. Az épület földszintjén lévő lakás az összes szükséges mellékhelyiséggel felszerelt négy szobából áll, a műtermek közül pedig kettőnek a kivételével mindenikhez egy szoba és egy fürdőszoba készült. Az összes helyiségekben úgy a légszesz, mint a villamos világítás be van vezetve s úgy a műtermek, mint a lakás amerikai szerkezetű és anthracittal fűlő kályhákkal van fölszerelve. Az új műteremházban ez időszerint a következő művészek dolgoznak: Bezerédy Gyula, Dudits Andor, Gergely Imre, Glatter Ármin, Grosz Aladár, Grünwald Béla, Kimnach László, Kacziány Ödön, Karvaly József, Nagy Zsiga, Ujlakyné Madarász Evelin, Reich Kálmán, Tarján-Huber Oszkár, Tölgyessy Arthur, Madarász Viktor és Zombory Lajos. Az új műteremházban a legdrágább műterem évi bére 880 korona, a legolcsóbbé pedig 510 korona, s így az új intézmény minden tekintetben megfelel annak a célnak, melyre készült, hogy tudniillik alkalmas, jól világított, tágas és olcsó műtermekkel szolgáljon a magyar művészeknek..." (Művészet, 1903/6 p. 421-436.)

A gellérthegyi műteremház létrejötte amellett, hogy a kor fontos beruházása volt, rávilágít arra is, hogy a korszak városfejlesztési koncepciójában milyen fontos szerepet játszott a XI. kerület központi magjának kialakítása (a Gellért hegy Kelenhegyi útjától, a Bartók Béla, Bocskai út, a Budafoki és Fehérvári út). Az időszak folyamán a Bartók Béla út mindkét oldalán elhelyezkedő bérházak legfelső szintjére műtermeket építettek, aminek következtében a környék hamarosan igazi párizsias hangulatú „művésznegyeddé” vált. A művészek kedvelt találkozóhelye és Buda szellemi életének egyik fő helyszíne volt az 1910-től 1949-ig működő Hadik kávéház, mely nevét a pár házzal arrébb álló volt Hadik laktanyáról kapta, a XX. század első felében. A házon található emléktábla tanúsága szerint Karinthy Frigyes és írótársainak törzshelye volt, de Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond és Déry Tibor is gyakran látogatta. A környéken számos műtermes művészlakás volt, a Hadik kávéház épületének tetején lévő egykori műteremben például Csontváry Kosztka Tivadar alkotott, szemben, a Bartók Béla út 15/D alatt Ottlik Géza lakott évekig."

Szabó Noémi művészettörténész, galériavezető

Atelier House

Amongst all the tourist attractions the city of Budapest has to offer, there is one that is not so well known but certainly worth mentioning. In Kelenhegyi út, not far from the city’s most famous spa facility, Gellért Bath there is a workshop-house designed back in 1903 by the Hungarian architect and painter Gyula Kosztolányi Kann.

The building hosts an art gallery and a number of art studios.Its architectural design is inspired by the Art Nouveau style and it has a yellow, white and light blue façade. The most notable hungarian painters and sculptors had lived there since 1903 to the present.

 

www.kieselbach.hu/muvesz/kosztolanyi-kann-gyula_698

 

hu.wikipedia.org/wiki/Kosztol%C3%A1nyi-Kann_Gyula

  

"A Mányoki út–Kelenhegyi út kereszteződésénél található, 1903-ban felavatott gellérthegyi műteremház a XX. század legelejének pezsgő szellemi életéről tanúskodó műemlék, amely az összes európai művészeti lexikonban szerepel. Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy falai dolgoztak évtizedeken keresztül és mind a mai napig a magyar képzőművészet jelentős képviselői. A műteremház falán márványtábla is hirdeti, ki mindenki dolgozott itt: hatvan éven át Herman Lipót, a magyar festészet jeles képviselője és a hazai művelődéstörténet sokoldalú krónikása; Kerényi Jenő, szobrászművész; Czóbel Béla Kossuth-díjas, kiváló művész Hosszan sorolhatnánk még a neveket Uitz Bélától Bolgár Józsefig, Domanovszky Endrétől Mattioni Eszterig. Ma többek között itt alkot, Szkok Iván, Almássi Aladár, Kovács Péter valamint a Vojnich Erzsébet és Szűcs Miklós művészházaspár, illetve a ház lakója volt egészen tavaly bekövetkezett haláláig Kokas Ignác.

A késő szecessziós és kissé eklektikus épület terveit Kosztolányi-Kann Gyula festő-építész készítette. A Kelenhegyi úti épületet eredetileg máshová tervezték; "a város régebbi határozata értelmében művészeti célokra fenntartott" VI. kerületi, Kmetty utca 29-31. számú telken épült volna fel a műteremház.

A terv megvalósítása azonban meghiúsult a főváros 1901. április 17-ei közgyűlési határozatán, amelynek értelmében a főváros "csak meghatározott időtartamra volt hajlandó a szóban forgó telkeket rendelkezésre bocsátani." A megváltozott építési területről és az építkezés történetéről ad összefoglalót a Művészet című lapban megjelent, valószínűleg Lyka Károly tollából származó írás: "...Ezután a társulat igazgatósága, meggyőződvén róla, hogy a székesfővárostól kedvezőbb határozatot nem kaphat, az időközben beérkezett ajánlatok közül azt, amely a Gellérthegy déli lejtőjén, a Kelenhegyi-uton kínált egy telket megvételre, a választmány elé terjesztette s az 1901. évi június 21-én tartott ülésből kifolyólag kapott felhatalmazás

alapján 1902. évi július 2-ikán megkötötte és a kb. 740 négyszögöl kiterjedésű telket 40 000 korona vételáron megvásárolta. Ez a telekcsere az eszme megvalósításának csak előnyére vált, amennyiben az új telek kiterjedése lehetővé tette, hogy rajta olyan épület emeltessék, amely tizenkilenc műtermet és egy lakást foglaljon magába, míg a régi tervek csak tizenkét műteremről szóltak. Kann Gyula műépítész időközben sürgősen elkészítette a megvásárolt telken építendő műteremház terveit és folyamodott a székesfővároshoz az építési engedély elnyeréséért. A tanács az építési engedély kiadását, az építési szabályzatra való hivatkozással, mely a villa-rayonokban kétemeletes ház építését tiltja, megtagadta, erre vonatkozó határozatát azonban a társulat megföllebbezte és a Közmunkák Tanácsa az építési engedélyt a Társulatnak 1902. évi augusztus 28-án megadta, úgy hogy hosszú vajúdás után az építkezésnek immár semmi sem állott utjában. Az építkezést Kann Gyula tervei szerint azonnal megkezdték úgy hogy az épület még 1902-ben tető alá került és 1903. évi augusztus hó 1-én teljesen készen átadható volt rendeltetésének. Megjegyzendő még, hogy időközben az építési költségek fedezésére szükséges kölcsön fölvétele a társulatra nézve

fölöslegessé vált, mert a társulat Andrássy uti bérháza eladatván, a társulat ennek vételárából hasította ki a még hiányzó összeget. A kétemeletes műteremház, mely a Ferenc József-híd budai környékének egyik legszebb ékessége, minden tekintetben a legmodernebb kényelemmel van berendezve és úgy művészies külseje, mint célirányos osztása és ízléses berendezése révén tán egyedül áll a maga nemében az egész kontinensen. Az épület földszintjén lévő lakás az összes szükséges mellékhelyiséggel felszerelt négy szobából áll, a műtermek közül pedig kettőnek a kivételével mindenikhez egy szoba és egy fürdőszoba készült. Az összes helyiségekben úgy a légszesz, mint a villamos világítás be van vezetve s úgy a műtermek, mint a lakás amerikai szerkezetű és anthracittal fűlő kályhákkal van fölszerelve. Az új műteremházban ez időszerint a következő művészek dolgoznak: Bezerédy Gyula, Dudits Andor, Gergely Imre, Glatter Ármin, Grosz Aladár, Grünwald Béla, Kimnach László, Kacziány Ödön, Karvaly József, Nagy Zsiga, Ujlakyné Madarász Evelin, Reich Kálmán, Tarján-Huber Oszkár, Tölgyessy Arthur, Madarász Viktor és Zombory Lajos. Az új műteremházban a legdrágább műterem évi bére 880 korona, a legolcsóbbé pedig 510 korona, s így az új intézmény minden tekintetben megfelel annak a célnak, melyre készült, hogy tudniillik alkalmas, jól világított, tágas és olcsó műtermekkel szolgáljon a magyar művészeknek..." (Művészet, 1903/6 p. 421-436.)

A gellérthegyi műteremház létrejötte amellett, hogy a kor fontos beruházása volt, rávilágít arra is, hogy a korszak városfejlesztési koncepciójában milyen fontos szerepet játszott a XI. kerület központi magjának kialakítása (a Gellért hegy Kelenhegyi útjától, a Bartók Béla, Bocskai út, a Budafoki és Fehérvári út). Az időszak folyamán a Bartók Béla út mindkét oldalán elhelyezkedő bérházak legfelső szintjére műtermeket építettek, aminek következtében a környék hamarosan igazi párizsias hangulatú „művésznegyeddé” vált. A művészek kedvelt találkozóhelye és Buda szellemi életének egyik fő helyszíne volt az 1910-től 1949-ig működő Hadik kávéház, mely nevét a pár házzal arrébb álló volt Hadik laktanyáról kapta, a XX. század első felében. A házon található emléktábla tanúsága szerint Karinthy Frigyes és írótársainak törzshelye volt, de Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond és Déry Tibor is gyakran látogatta. A környéken számos műtermes művészlakás volt, a Hadik kávéház épületének tetején lévő egykori műteremben például Csontváry Kosztka Tivadar alkotott, szemben, a Bartók Béla út 15/D alatt Ottlik Géza lakott évekig."

Szabó Noémi művészettörténész, galériavezető

Negyvennégyen

 

A Hargita Megyei Kulturális Központ felhívására hatvan munkát küldtek be a Hargita megyében élő és alkotó, vagy tudásukat-tehetségüket máshol kibontakoztató, de önmagukat, műveiket továbbra is e térség szellemi élete részének tekintő képzőművészek a 2011-es Hargita Megyei Tárlatra. A csíkszeredai Botár László, Koszti Nagy István, Nagy Ödön és a sepsiszentgyörgyi Ütő Gusztáv képzőművészek, valamint a Szűcs György budapesti és Vécsi Nagy Zoltán székelyudvarhelyi művészettörténészek alkotta zsűri szakmai szempontok alapján negyvennégyet talált méltónak arra, hogy a nagyközönségnek is bemutassa nem csupán Csíkszeredában, hanem Hargita megye és Erdély más városaiban is. A HMKK közös tárlat-ösztönzője nem tartalmazott semmiféle műfaji vagy tartalmi korlátot, a képzőművészek saját elgondolásuk alapján jelentkeztek munkáikkal.

 

Közhelynek tűnik, de mint több hasonló fogalomnak, ennek is igazsága megcáfolhatatlan: a képzőművészet vizuális nyelv, az alkotók színekben, formákban, felületekben, vonalakban, szerkezetekben megfogalmazott üzenetei szavak nélkül is képesek a nézőben, azaz a befogadóban olyan érzelmi–lelki–szellemi hatásokat kiváltani, amelyek úgyszintén szavak nélkül is értelmezhetőek. Ennek ellenére azonban, különösképpen a jelenkori képzőművészettel foglalkozó szövegeknek, megvan az a kiegészítő jelrendszere, amelyet sok esetben támpontnak tekinthet a kiállításlátogató. Ezért próbálunk meg rendkívül tömören, egyetlen mondatban és betűrendes sorrendben mind a negyvennégy kiállító munkájával foglalkozni.

 

Balázs Áron digitális fotókompoziciója nem csupán a számítógépes programokkal, hanem az olykor groteszk értelmezési lehetőségekkel is játszik. Bándi Károly színharmóniája, felület- és vonalkezelése olyan összhatást kelt, amely egyféle érzelmi portrét is körvonalaz. Bara Barnabás tökéletes pontossággal megmunkált fa idomai mintha nem csupán a geometria, hanem a szellem egyetemességét keresnék a felszín mindennapi zűrzavarában. Berze Imre tömör szobrászati megfogalmazásában jelképet ajánl a funkció mellett. Biró Gábor háttér-előtér ellentéten alapuló színkompozíciója a lét, az élet összegezésének nagy kérdéseit feszegeti. Borsos Gábor a kék hangulatvilágában és a különböző emberi világokat sejtető formákban mifelénk szokatlan módon, korántsem idillikusan viszonyul a szülőföldhöz. Botár László erőteljes gesztusfestészete nem csupán a dinamika, hanem az értelmezhetőség pluralitásának a jegyében született. Csata Imre a színeken átszüremlő fényhatásokkal, dekorativitásával, derűs hangulatvilágával talál azonnali kapcsolatot a nézővel. Csillag István grafikai jegyei mintha olyan utazásra hívogatnának, ahol nem csupán a természetben, hanem a reneszánsz szellemében is találni biztos fogódzókat. Csillag Simon Repolski Imola finom színlírája a soha nem ismétlődő formák és vonalak töredezettségében akár valamiféle korszerű üvegfestészeti munka előtanulmánya is lehetne. Elekes Gyula nyugodt, békés harmóniájú tűzzománca a maga álomszerűségében is azt az utolérhetetlen érzést fogalmazza meg, amely független időtől, helytől. Ercsei Ferenc kuszának tűnő, de mégis céltudatos vonalaival nem csupán jól ismert verset illusztrál, hanem a mögötte felderengő egyetemességet próbálja megragadni. Fazekas Csaba perlekedik, grafikai megfogalmazásban állítja fejtetőre a címben megfogalmazott, rendszerint ugyancsak kedélyesnek tartott fogalmat és helyette a mai világ ütközéseinek erőteljes drámaiságát sugallja. Ferenc Ernő lírai aktja mintha a szobrászat ősi parancsszavára utalna: a szobor valóban ott van a fában, csak le kell róla bontani a fölösleget. Fülöp József játékos, ugyancsak dekoratív kompozíciójában a jelek sokszínű világa mintha jónéhány számítógépes játék hátterére utalna és talán ez is magyarázza azonnali vonzerejét. Horváth Levente a maga két-színűségében és részleges elvontságában egy olyan történetet fogalmaz meg, amelyre nem csupán a természetvédők figyelhetnek. Jakab András drámai kompozíciójában valamiféle olyan agresszív, ijesztő, zsarnoki jelenségekre figyelmeztet, amelyeknek társadalmi szinten sem egyszerű ellenállni. János Erika világa mindennek éppen az ellenkezője: a maga kimunkáltságában mintha nem csupán a sejtek útját, hanem akár ókori jelrendszereket térképezne fel. Kasza Imre erőteljes vonalai, a maguk harsányságában is harmonikus színei jól találnak a már-már biblikus hangvételű, szülőföld-szimbólumrendszerhez. Kelemen Örs Csongor űr-portréjára pillantva, alighanem senki nem tud szabadulni a szakirodalomban csak ET-nek nevezett lények sejtelmes világától. Köllő Sándor jól ismert grafikai jelekkel próbálja megosztani a tekintetet az Európának sugallt felületen, mindazon hatások között, amelyek ott kavarognak a hétköznapjainkban. Kovács Ildikó Mária áttűnéses, látomásos kompozíciója nem egyetlen színtéren, hanem több összefüggésben is keresi a mélységeket. Kövecsi Kovács Imre geometrikus bronzelemekkel foglalja formába az élet lényegét és mintha maga a patina is az időtlenséget sugallná. Kristó Róbert realista munkája arra utal: a grafika klasszikus hagyományai még mindig biztos pontot jelenthetnek a huszonegyedik század kavargó életérzéseiben. Kubanek László viszont éppen ellenkezőképpen vélekedik: világtól elszigetelt gondolkodója önmagát igyekszik megvédeni mindattól, ami körülötte történik. Lestyán Csaba rendkívül finoman megmunkált grafikáján olyan apró jeleket helyez el, amelyek megtörik az elsődleges látványt, a hétköznapi logikát és a többlet jelentéseknek metafizikai súlyuk van. Major Barna impresszionisztikus színhatásai, színfoltjai a maguk jól kiegyensúlyozott együttélésében egy évszak lényegét tömörítik. Márton Árpád viszont a viharra bármikor kész természet és az emberét óvó föld egyetemességében a lét időktől független, alapvető kérdéseit feszegeti. Nincs olyan néző, aki Mezey Ildikó cím nélküli alkotására figyelve ne vidulna fel: igen, gyermekkorban, a Kis Herceg-korban ilyen könnyedén, ilyen játékosan még minden lehetséges. Nagy Ödön sötét tónusú képén, az expresszíven, amolyan ellenpontonként felbukkanó színek is erősítik a jelképszerűséget. Nagy Szidónia Éva azzal tetőzi meg az op-art hatást, hogy maga próbálja meg kivezetni a nézőt a végtelenül ismétlődő szín és formarendszerből. Orbán Endre számára a természet megújulása a lényeges elemeinek színben és formában, arányaiban találó egymás mellé helyezését jelenti. Ráduly Piroska pasztellje, szokatlanabb színhatásokkal és többször használt jelképekkel fogalmazza meg a szülőföld üzenetét. Rangyák József a ritmus, a lendület lényegét ragadja meg tudatosan leegyszerűsített színkombinációval és kihangsúlyozott vonalvezetéssel. Sebestyén Róbert hegesztett vas szoboralakzatán nem csupán a felhasznált elemeknek, hanem a jól látható hegesztési pontoknak is megvan a maguk értelmezési lehetősége. Siklódy Ferenc minden részletében, aprólékos pontossággal kidolgozott grafikája az arcnélküliségben is megtalálja azt, amiről oly sokat beszélünk: jelenlegi világunk elmossa, elszürkíti az egyéniséget. Szabó Árpád álomvilágra emlékeztető hátterén áthintázó kisfiú, mintha az eltűnt időt szeretné megragadni és mindannyian tudjuk, hogy már sikertelenül. Tar Lóránd a természet két alapszínében találja meg az okot a derűlátásra, Török Erzsébet finom színhatású, lírai textíliája újból bizonyítja: szerzője ismeri nem csupán az anyag, hanem az emberi lélek sok-sok rezdülését. Török Ferenc több áttételes rendszerben fogalmazza meg a ki tudja, milyen erők által fojtogatott egyéni emberi élet segélykérését. Vass Mária Magdolna tiszta, lélektől sugárzó textíliája azt üzeni, hogy az örök témát mindig érdemes újrafogalmazni. Váncsa Mónika többszíntű, többsíkú és remek színhatású, hangulatos munkájában más jelentések is társíthatók a madárvonuláshoz. Xantus Géza freskószerű alakábrázolásai és színhatásai a történelemben fogant egyetemesség mellett tesznek hitet, Zsigmond Márton pedig a monumentalitás érzésével közelíti meg azt a tájat, amelynek sok-sok apró részletét egyénfüggően ismerjük.

Negyvennégy alkotás, amelyek azt igazolják: a megye képzőművészei a kül- és az emberi világra, a szakma változásaira nyitottan járják a maguk korántsem egyszerű, alkotói útját, amelynek eredményeit lesz még alkalmunk számbavenni.

 

Székedi Ferenc

     

Balkányi Antal

 

(Sátoraljaújhely, 1881- Bridgeport, /Connecticut, USA/ 1958) fényképész.

Sokoldalú, mindenre nyitott. művelt, irodalmi hajlamokkal megáldott ember volt, írták róla unokái. Kitanulta a fényképész szakmát, Bukarestben (Fotografia "Julietta" Calea Victoriei 78.) dolgozott, a család szerint elnyerte az udvari fényképész címet, én ezt kétlem. Később Craiovában működött egy rövid ideig.

 

Az 1900-as évek elején ment Debrecenbe. Műtermet nyitott a Piac u. 81. alatt, 1903-1905. között, majd a Piac u. 46. alatt (1913-1918). iparengedély nélkül dolgozott Böszörményben is 1910. körül, így tartotta el feleségét és két leányát, Rózsit és Editet. Hirdetése szerint fényképészeti és fénykép nagyító intézetében specialista gyermekfelvételekben. A háború előszelére felkerekedett, először Hamburgban próbálkozott, majd a már régen Amerikában élő nővére küldött neki egy hajójegyet és meghívólevelet, s 1913-ban áthajózott Amerikába. A kitört háború miatt megszakadt a kapcsolata családjával, négy évig nem tudtak egymásról. A háború után kivitette volna a családját, de felesége rokoni tanácsokra inkább elvált tőle. 1918-ban Bridgeportban nyitott műtermet, újra megnősült. Írt egy verseskönyvet magyarul, melynek a címe: Szabadulás és szivek harca. Verses elbeszélések. Előszó Grill Lola, 1933. Bridgeport, (Conn.) 1931-ben hazalátogatott. Akkor már volt felesége nem élt, lányai akkor látták utoljára, bár halála napjáig leveleztek egymással.

www.fotoklikk.hu/szemely/balkanyi-antal

 

---

 

Debreceni Szemle

 

Az ismertetést Dr. Korompai Gáborné készítette.

 

Debreceni Szemle, 1927-1944

 

A bethleni konszolidáció teremtett kedvező feltételeket ahhoz, hogy 1927-ben Debrecenben a már kialakult tudományos intézményrendszer (főiskola, múzeum, egyetem, tudományos társaság) szellemi tőkéjére alapozva meginulhasson a kor tudományos színvonalán álló helyi folyóirat, a Debreceni Szemle. A egymást követő hónapokban felváltva megjelenő társadalomtudományi illetve természettudományos számokat Hankiss János és Millker Rezső egyetemi tanárok szerkesztették.

 

A város vezetése teljes mértékben magáénak érezte és támogatta a folyóirat ügyét, amely mögött ott állt a debreceni egyetem és a főleg egyetemi tanárokból alakult tudományos társaság. A szélesebb hatókör igénye tette indokolttá viszonylag magas példányszámban való közreadását.

 

1927. márciusától, az első szám megjelenésétől 1944. augusztusáig 19 számot adtak közre.

 

A Debreceni Szemle szerzői elsősorban debreceni egyetemi oktatók, középiskolai tanárok, szakírók, vidéken dolgozó értelmiségiek, néhány országos hírű tudós, író.

 

Külföldi szerző csak elvétve jelentkezett. A helyi és külső szerzők egy szűkebb csoportja rendszeresen közölt tanulmányokat, cikkeket, recenziókat és tudományos híreket. Ehhez a szűkebb csoporthoz tartoztak maguk a szerkesztők, továbbá Hankó Béla, Hoffer András, Kanabé Dezső, Kardos Albert, Márton Béla, Soó Rezső, Szilády Zoltán, Szondy György, Zsigmond Ferenc, valamint a tudományos pályáján akkoriban induló Berényi Dénes (meteorológus) és Mendöl Tibor. A környék vidéki értelmiségét képviselte Igmándy József és Molnár József. Távolabb élő szakírók közül csatlakozott Gaál István és Kolosváry Gábor.

 

Az állandó munkatársak többsége természettudományos érdeklődésű volt, rajtuk kívül Anghy Csaba, Aujeszky László, Dávid Lajos, Dudich Endre, Koch Sándor, Ökrösi Pál Zoltán, Rapaics Raymund, Sághy Ferenc, Straub János, Tasnády Kubacska András írtak a természettudományos számokban. Sajátos módon a néprajzi cikkeket is itt publikálta Bátky Zsigmond, Györffy István, Kiss Lajos, Szücs Sándor és itt jelentek meg Beke Ödön természettudományos vonatkozású nyelvészeti írásai is.

 

A cikkek főleg az állattan, növénytan, földrajz (vele összefüggésben a néprajz), továbbá a meteorológia, kisebb mértékben az egészségügy és az orvostudomány, a mezőgazdasági tudományok valamint a kőzettan kérdéseivel foglalkoztak. A matematika, fizika, kémia tárgyköréből ritkán jelent meg közlemény. A tudományos értékelések mellett a Vegyesek rovatban rendszeresen közöltek rövid híradásokat a természettudományok fejlődéséről, újabb eredményeiről, a technika egykorú vívmányairól, tudományos-fantasztikus elképzelésekről.

 

Az apró cikkek szakszerűen és közérthetően közvetítették az új ismereteket. A természettudományi sorozat legfőbb értékét a tiszántúli vonatkozású leírások képviselik, más természettudományos közlemények egy része ma már csak tudománytörténeti szempontból értékelhető.

 

A folyóirat nagyobb terjedelmű részét a szellemtudományi (társadalomtudományi) sorozat alkotja, amely átfogóbb képet nyújt a kor tudományos és kulturális kérdéseiről. Fő területe a magyar- és világirodalom, az irodalomtudomány történeti és elméleti kérdései. Klasszikus irodalmi értékek mellett a vizsgálódás tárgya a modern hazai és külföldi irodalom, fokozott figyelmet szenteltek az országhatáron kívül eső magyar irodalomra. Az irodalommal foglalkozó írások szerzői: Hankiss János, Kardos Albert, Szondy György és Zsigmond Ferenc mellett Getlőtei Jenő, Gulyás József, Jausz Béla, Oláh Gábor, Papp Károly, Péterffy László.

 

A történettudomány köréből őskori régészeti leletek ismertetése, középkori és újkori magyar történelmi kérdéseket tárgyaló tanulmányok, az ókorra vonatkozó és legújabb kori világtörténeti eseményekről szóló cikkek mellett a helytörténeti kutatások eredményei is helyet kaptak. A már ismert történettudósok: Divéky Adorján, Rugonfalvi Kiss István, Roska Márton, Zoltai Lajos mellett jelentkezett a fiatal történész generáció több jeles képviselője: Balogh István, Szabó István, Varga Zoltán. A filozófiai problémákat tárgyaló tanulmányok közül Nagy József pécsi és Tankó Béla debreceni professzorok filozófiatörténeti valamint Pongrácz Sándor írásai és a pszichológia területére átvezető, a freudizmus bírálatával foglalkozó Boda István cikkei említésre méltóak.

 

A folklór témájú néprajzi cikkek szerzői Honti János, Lajtha László, palotai Gertrud, Szendrey Zsigmond írásai időtállónak bizonyultak.

 

A jogi témák részben az oktatás, részben a politika kérdéseihez kapcsolódtak. A szűkebben vett jogelmélet és joggyakorlat tárgyköréből Bacsó Jenő, Flachbart Ernő, Marton Géza és Nizsalovszky Endre írásai figyelemre méltóak. A politika mint tudományos téma jelentkezett a folyóiratban.

 

Számos tanulmány jelent meg a művészetek területéről, elsősorban a képzőművészet és zene elméleti, aktuális és történeti kérdéseiről, de található építőművészettel, színházzal, tánckultúrával foglalkozó közlemény is.

 

A külföldi forrásokból származó magyar vonatkozású anyagot a Hungarica rovat közölte, az ilyen természetű közlendőket a sorozat szerkesztője és a külföldi ösztöndíjasok gyűjtötték.

 

Az új könyvek számára fenntartott rovat több, mint négyszáz recenzió jelent meg, ezek a folyóirat munkatársainak széleskörű érdeklődését, gyors reagáló készségét és imponáló szakértelmét tükrözik - nagy jelentőségük volt az egykorú tudományos szakirodalmi tájékoztatásban.

 

A Debreceni Szemle értékét ma nem elsőben a hasábjain publikált tudományos eredményekben látjuk, hanem abban a törekvésben és módszerben, amelyet a tudományos ismeretek népszerűsítésének szolgálatába állított. A folyóirat a két világháború közötti progresszív művelődéspolitikai eszme és szemlélet produktuma, amely elutasította a faj szempontú nép- és történetkutatást, a német befolyás ellensúlyozására szélesebb nemzetközi kitekintést adott, a nemzeti múlt és kultúra hagyományaiba kereste a lendítőerőt, helyet adott ellentétes nézetek egyeztetésére. Nagy érdeme, hogy olyan szellemi műhelyt teremtett, amelyből kiemelkedhetett a későbbi magyar tudományos élet számos kiválósága.

fulltext.lib.unideb.hu/journals/ismerteto/debreceni.html

forrás: fulltext.lib.unideb.hu/journals/bin/tibi.cgi?fi=dsz&e... ... Debreceni Szemle

 

Az ismertetést Dr. Korompai Gáborné készítette.

 

Debreceni Szemle, 1927-1944

 

A bethleni konszolidáció teremtett kedvező feltételeket ahhoz, hogy 1927-ben Debrecenben a már kialakult tudományos intézményrendszer (főiskola, múzeum, egyetem, tudományos társaság) szellemi tőkéjére alapozva meginulhasson a kor tudományos színvonalán álló helyi folyóirat, a Debreceni Szemle. A egymást követő hónapokban felváltva megjelenő társadalomtudományi illetve természettudományos számokat Hankiss János és Millker Rezső egyetemi tanárok szerkesztették.

 

A város vezetése teljes mértékben magáénak érezte és támogatta a folyóirat ügyét, amely mögött ott állt a debreceni egyetem és a főleg egyetemi tanárokból alakult tudományos társaság. A szélesebb hatókör igénye tette indokolttá viszonylag magas példányszámban való közreadását.

 

1927. márciusától, az első szám megjelenésétől 1944. augusztusáig 19 számot adtak közre.

 

A Debreceni Szemle szerzői elsősorban debreceni egyetemi oktatók, középiskolai tanárok, szakírók, vidéken dolgozó értelmiségiek, néhány országos hírű tudós, író.

 

Külföldi szerző csak elvétve jelentkezett. A helyi és külső szerzők egy szűkebb csoportja rendszeresen közölt tanulmányokat, cikkeket, recenziókat és tudományos híreket. Ehhez a szűkebb csoporthoz tartoztak maguk a szerkesztők, továbbá Hankó Béla, Hoffer András, Kanabé Dezső, Kardos Albert, Márton Béla, Soó Rezső, Szilády Zoltán, Szondy György, Zsigmond Ferenc, valamint a tudományos pályáján akkoriban induló Berényi Dénes (meteorológus) és Mendöl Tibor. A környék vidéki értelmiségét képviselte Igmándy József és Molnár József. Távolabb élő szakírók közül csatlakozott Gaál István és Kolosváry Gábor.

 

Az állandó munkatársak többsége természettudományos érdeklődésű volt, rajtuk kívül Anghy Csaba, Aujeszky László, Dávid Lajos, Dudich Endre, Koch Sándor, Ökrösi Pál Zoltán, Rapaics Raymund, Sághy Ferenc, Straub János, Tasnády Kubacska András írtak a természettudományos számokban. Sajátos módon a néprajzi cikkeket is itt publikálta Bátky Zsigmond, Györffy István, Kiss Lajos, Szücs Sándor és itt jelentek meg Beke Ödön természettudományos vonatkozású nyelvészeti írásai is.

 

A cikkek főleg az állattan, növénytan, földrajz (vele összefüggésben a néprajz), továbbá a meteorológia, kisebb mértékben az egészségügy és az orvostudomány, a mezőgazdasági tudományok valamint a kőzettan kérdéseivel foglalkoztak. A matematika, fizika, kémia tárgyköréből ritkán jelent meg közlemény. A tudományos értékelések mellett a Vegyesek rovatban rendszeresen közöltek rövid híradásokat a természettudományok fejlődéséről, újabb eredményeiről, a technika egykorú vívmányairól, tudományos-fantasztikus elképzelésekről.

 

Az apró cikkek szakszerűen és közérthetően közvetítették az új ismereteket. A természettudományi sorozat legfőbb értékét a tiszántúli vonatkozású leírások képviselik, más természettudományos közlemények egy része ma már csak tudománytörténeti szempontból értékelhető.

 

A folyóirat nagyobb terjedelmű részét a szellemtudományi (társadalomtudományi) sorozat alkotja, amely átfogóbb képet nyújt a kor tudományos és kulturális kérdéseiről. Fő területe a magyar- és világirodalom, az irodalomtudomány történeti és elméleti kérdései. Klasszikus irodalmi értékek mellett a vizsgálódás tárgya a modern hazai és külföldi irodalom, fokozott figyelmet szenteltek az országhatáron kívül eső magyar irodalomra. Az irodalommal foglalkozó írások szerzői: Hankiss János, Kardos Albert, Szondy György és Zsigmond Ferenc mellett Getlőtei Jenő, Gulyás József, Jausz Béla, Oláh Gábor, Papp Károly, Péterffy László.

 

A történettudomány köréből őskori régészeti leletek ismertetése, középkori és újkori magyar történelmi kérdéseket tárgyaló tanulmányok, az ókorra vonatkozó és legújabb kori világtörténeti eseményekről szóló cikkek mellett a helytörténeti kutatások eredményei is helyet kaptak. A már ismert történettudósok: Divéky Adorján, Rugonfalvi Kiss István, Roska Márton, Zoltai Lajos mellett jelentkezett a fiatal történész generáció több jeles képviselője: Balogh István, Szabó István, Varga Zoltán. A filozófiai problémákat tárgyaló tanulmányok közül Nagy József pécsi és Tankó Béla debreceni professzorok filozófiatörténeti valamint Pongrácz Sándor írásai és a pszichológia területére átvezető, a freudizmus bírálatával foglalkozó Boda István cikkei említésre méltóak.

 

A folklór témájú néprajzi cikkek szerzői Honti János, Lajtha László, palotai Gertrud, Szendrey Zsigmond írásai időtállónak bizonyultak.

 

A jogi témák részben az oktatás, részben a politika kérdéseihez kapcsolódtak. A szűkebben vett jogelmélet és joggyakorlat tárgyköréből Bacsó Jenő, Flachbart Ernő, Marton Géza és Nizsalovszky Endre írásai figyelemre méltóak. A politika mint tudományos téma jelentkezett a folyóiratban.

 

Számos tanulmány jelent meg a művészetek területéről, elsősorban a képzőművészet és zene elméleti, aktuális és történeti kérdéseiről, de található építőművészettel, színházzal, tánckultúrával foglalkozó közlemény is.

 

A külföldi forrásokból származó magyar vonatkozású anyagot a Hungarica rovat közölte, az ilyen természetű közlendőket a sorozat szerkesztője és a külföldi ösztöndíjasok gyűjtötték.

 

Az új könyvek számára fenntartott rovat több, mint négyszáz recenzió jelent meg, ezek a folyóirat munkatársainak széleskörű érdeklődését, gyors reagáló készségét és imponáló szakértelmét tükrözik - nagy jelentőségük volt az egykorú tudományos szakirodalmi tájékoztatásban.

 

A Debreceni Szemle értékét ma nem elsőben a hasábjain publikált tudományos eredményekben látjuk, hanem abban a törekvésben és módszerben, amelyet a tudományos ismeretek népszerűsítésének szolgálatába állított. A folyóirat a két világháború közötti progresszív művelődéspolitikai eszme és szemlélet produktuma, amely elutasította a faj szempontú nép- és történetkutatást, a német befolyás ellensúlyozására szélesebb nemzetközi kitekintést adott, a nemzeti múlt és kultúra hagyományaiba kereste a lendítőerőt, helyet adott ellentétes nézetek egyeztetésére. Nagy érdeme, hogy olyan szellemi műhelyt teremtett, amelyből kiemelkedhetett a későbbi magyar tudományos élet számos kiválósága. fulltext.lib.unideb.hu/journals/ismerteto/debreceni.html ... Az észak-tiszántúli folyóiratok digitalizált feltárása

 

/Előszó/

  

A Debreceni Egyetemi Könyvtárban az 1960-as évek második felében éledt újra a tájbibliográfiai tevékenység, amely a másfél évtizeddel korábbi nagy lendület után lefékeződött, évekig stagnált.

A munkálatok felélesztője, szorgalmazója, Dr. Csűry István 1975-ben úgy jellemezte a történteket, hogy a kezdet kezdetén többet vállaltunk, mint amennyit egy-egy helyismereti bibliográfiai vállalkozás maga elé tűzhet. A Tiszántúli Időszaki Kiadványok Repertóriumai c. sorozat első kötetének előszavában így írt erről: ”Nem közigazgatási, hanem történeti, kulturális és gazdasági értelemben vett tájegység lebegett a szemünk előtt. Tiszántúl. Nem keretnek tekintettük a helyismereti programot, amelyet később a rendszerre épülés igénye nélkül kisebb-nagyobb területi vonatkozású szakbibliográfiák, kalauz jellegű bibliográfiák, stb. fognak kitölteni, hanem egy nagy, egységes bibliográfiai monolit kibányászásához gyürkőztünk. A teljesség utópiáját kergettük: az utolsó napihírig mindent feltárni, amit területünkön kinyomtattak, vagy ami területünkre vonatkozik. Úgy hittük, hogy az így megvalósuló tájbibliográfiák összességéből fog egy grandiózus nemzeti bibliográfia felépülni.

A funkciók megosztása végül is másként alakult. A nemzeti irodalom elsődleges regisztrálására legsajátabb hivatásaként vállalkozik az országos Széchenyi Könyvtár. A helyi bibliográfiáknak a legnagyobb közigazgatási egységek szintjén 19 műhelye támadt: a megyei könyvtárak, s a kisebb egységek is hovatovább gazdára találnak a területileg illetékes kisebb könyvtárakban. A teljesség álma pedig saját kísérleteink során bizonyult valóban csak álomnak.

E kísérletek azonban sok gyümölcsöt érleltek. Létrejött és ma is fejlesztés tárgya egy debreceni és tiszántúli vonatkozású nagy bibliográfiai kartoték, amely feltárja a helyi és az országos folyóiratok vonatkozó anyagát. S a monolit erőszakolása helyett az erek nyomán bányászunk. Elkészült a Hajdú-Bihar megyei sajtóbibliográfia. Megindult a Régi Tiszántúli Könyvtárak és a Tiszántúli Személyi Bibliográfiák sorozat.

A jelen kötettel induló sorozat keretében pedig olyan jelentős folyóiratok repertóriumai állnak sorban megjelenésükre várva, mint a Debreceni Szemle, a Debreczeni Képes Kalendáriom, a Magyarok s a Csokonai Lapok, nem szólva a készülő, befejezéshez közeledő többiekről.

A Tiszántúli Bibliográfia végül is megvalósul. Most már látjuk: nemzedékek munkája nyomán, az irodalom kisebb egységeit regisztráló bibliográfiák mozaikjaiból.”

Az indulás óta tizennégy folyóirat repertóriumát adta ki az Egyetemi Könyvtár:

1. A debreceni Néplap repertóriuma, 1944. nov. 15 – 1945. ápr. 6.

/Összeállította: Király László - Tóth Ferencné/ - Debrecen, 1975. KLTE Könyvt. XI, 102 l.

2. Csokonai Lapok, 1850. /Szerk. Korompai Gáborné Szalacsi Rácz Mária/ -

Debrecen, 1975. KLTE Könyvtára. XVI, 20 l.

3. Magyarok, 1945-1949. /Szerk. Korompai Gáborné Szalacsi Rácz Mária/ - Debrecen

1976. KLTE Könyvtára. XVIII, 58 l.

4. Debreczeni Képes Kalendáriom, 1901-1948. /Szerk. Veress Gézáné – Lengyel

Imre/ - Debrecen, 1976. KLTE Könyvtára, 99 l.

5. Régi Okiratok és Levelek Tára, 1905-1906. /Szerk. Korompai Gáborné/ Debrecen, 1982. KLTE Könyvtára. VI. 26 l.

6. Debreceni Szemle, 1927-1944. /Szerk. Korompai Gáborné – Némedi Lajosné/ - Debrecen, 1979. KLTE Könyvtára. XII, 156 l.

7. Kelet Népe, 1935-1942. /Szerk. Szénássy Barnáné – Szöőr Árpádné/ - Debrecen, 1979. KLTE Könyvtára. III, 79 l.

8. Magyar Exlibris, 1935-1936. /Szerk. Lenkey István/ Debrecen, 1980. KLTE Könyvtára. 22 l. 2. t.

9. Debreceni Főiskolai Lapok, 1896-1914. /Szerk. Berényiné Varga Ibolya/ - Debrecen, 1981. KLTE Könyvtára. 138 l.

10. Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmező, 1870-1878. /Szerk. Lenkey István/ - Debrecen, 1984. KLTE Könyvtára. 144 l.

11. Debreceni Szemle, 1912-1915. /Szerk. Berényiné Varga Ibolya/ - Debrecen, 1985. KLTE Könyvtára. 153 l. 28 t.

12. Egyetemi Élet, 1963-1972. /Szerk. Berényiné Varga Ibolya/ - Debrecen, 1992. KLTE Könyvtára 269 l.

13. Könyv és Könyvtár. A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának Évkönyve, 1953-1991. /Szerk. Czeglédy László/ - Debrecen, 1994. 53 l.

14. Hortobágy, 1861-1867. /Szerk. Jávorszky Ferenc/ - Debrecen, 1997. KLTE Könyvtára. 297 l.

 

A repertorizált folyóiratok debreceniek, vagy a régiónkban indultak, mint a Magyarok és a Kelet Népe. Többségük a második világháború előtt jelent meg, de feldolgozásra került néhány háború utáni is, ilyenek a Néplap, a Magyarok, az Egyetemi Élet valamint a Könyv és Könyvtár. Repertóriumaink rövid sajtótörténeti leírást is tartalmaznak, amelyek ismertetik a folyóiratok jellegét, tartalmi értékeit, jelentőségét, a szerkesztői tevékenységet a kiadás körülményeit. A közölt illusztrációk a periodikák megjelenési formájáról adnak képet.

 

A folyóiratrepertórium-ok házi sokszorosításban jelentek meg, kis példányszámban, nagy részük mára elfogyott, csak közgyűjteményekben találhatók. Tekintettel arra, hogy a helytörténeti kutatás számára hasznos forrásnak bizonyultak, új formában kívánjuk a hozzáférést biztosítani a repertóriumok bibliográfiai leírásainak géprevitelével.

Az automatizálás lehetőséget teremt arra, hogy a folyóiratokban megjelent cikkek, tanulmányok szövege is adatbázisba kerüljön, s a bibliográfiai információ közvetlenül átvezessen a keresett szöveghez.

 

A Debreceni Egyetemi Könyvtár munkatársai vállalkoztak arra, hogy folyamatosan beépítik hálózaton elérhető gépi adatbázisba az eddig megjelent folyóirat repertóriumaink címállományát, a címekhez kapcsolódó szövegekkel.

   

Korompai Gáborné

   

Az adatbázis készítői

Digitalizálás: Bacskai Ferenc, Berettyán Gábor, Kormány András, Kormány Lajosné, Pelyvás Norbert, Nagyné Simon Rita

Bibliográfiai rekordok készítése: Bátfai Mária Erika, dr. Berényi Ernőné, Czeglédi László, Fejér Anamária, dr. Juha Enikő, Kormány Lajosné, Polónyiné Kerekes Margit, Szász Izabella, Varga Lajosné

A számítástechnikai környezet tervezése, kialakítása: Balázs László, Bondár Tamás, Bor Attila, Csató Edit fulltext.lib.unideb.hu/journals/ismerteto/eloszo.html

The Hungarian National Gallery is the national art museum located in Buda Castle in Budapest, Hungary.

 

A Magyar Nemzeti Galéria a magyarországi képzőművészet kialakulásának és fejlődésének folyamatát dokumentáló és bemutató legnagyobb közgyűjtemény. Jelenlegi helyére, a Budavári Palota épületébe 1975-ben költözött.

The Saint Ladislaus Legend on frescos on the interior walls of the Dârjiu fortified church. / A székelyderzsi unitárius erődtemplom Szent László-legendát ábrázoló freskói.

 

The Dârjiu fortified church is a Unitarian fortified church in Dârjiu (Székelyderzs), Harghita County, Transylvania, Romania. It was built by the Székely Hungarian community in the 14th–15th centuries when the area belonged to the Kingdom of Hungary. The church is noted for its interior frescoes, and together with the surrounding village, forms part of the villages with fortified churches in Transylvania UNESCO World Heritage Site. We visited the church in June 2014 with my parents and kids.

 

The church's interior features a partly destroyed but valuable series of mural paintings. These Gothic, Italian Renaissance-influenced works were executed in 1419 by Paul of Ung; the most detailed is a Conversion of Paul the Apostle that includes the artist's portrait. There and in The Pursuit of the Cuman, part of a Saint Ladislaus legend group, Paul managed to integrate the subject into the composition's other elements. Other subjects he painted were the Martyrdom of the Ten Thousand and several saint-bishops. Beneath his portrait, in Gothic minuscule, he wrote a love declaration in Latin: "This work did master Paul, son of Stephen of Ung, paint and prepare, AD 1419; he wrote this inscription while keeping in mind a beautiful girl". The damage to the frescoes occurred when the arches were built and later, in the 17th century, when a pulpit was installed.

 

A székelyderzsi unitárius templom Székelyföld egyik legrégebbi és legjelentősebb műemléke a falu központjában egy enyhe magaslaton áll. A középkori templom hajójának építési ideje a 13–14. század fordulóján lehetett, erre utal a diadalív falában elhelyezett rovásírásos tégla. A műemlék épület belső falát díszítő Szent László-legenda freskósorozat 1419-ben készült. A templom mai késő gótikus formáinak kialakítása a 15. század végén történt. A Básta seregei által feldúlt templomot az 1600-as évek elején megerősítették, várfalakkal vették körül, védelmi célokra átalakított tetőzettel, szuroköntőkkel látták el, akkor épült a toronybástya is. Az oldalfalak tetején körbefutó, a támpillérekre támaszkodó, ikerárkádos kialakítású, kissé előreugró védelmi emelet, a fordított kulcslyuk alakú lőréseivel és szuroköntő nyílásaival valószínűleg 17. századi kiegészítés. 2014. júniusában jöttünk el a templomot megnézni szüleimmel és gyerekeimmel.

 

A templom déli bejáratával szemben látható az 1419-ben festett Szent László-legenda pompás freskóciklusa, amely a székelyföldi képzőművészet egyik legszebb emléke. A hajó északi falán húzódó falképsoron a Szent László-legenda folyamatos jelenetei láthatók, öt képben. A nyugati gótikus karzat építésekor a képsor kezdő jeleneteit megrongálták, részben elfedték. Ennek ellenére egyike a legjobb minőségben fennmaradt Szent László-legendát ábrázoló falképeknek.

Kortárs kínai képzőművészet, MODEM, Debrecen

Anyukám, Bánszki Katalin által megálmodott és megvalósított, futurisztikus díszítés egy mutatós részlete...

1 3