3d pan white

Óda a gyermekkoromhoz

 

Már vártalak te rég elfeledett,

Bujkáló haloványság.

Hol voltál, s hol tétováztál?

Mond, gondoltad, hogy itt találsz?

Vagy hitted tán, én mást kerestem?

Elfeledtelek, megtagadtalak?

Buta voltál mindig is,

Ezt is nekem kell mondanom,

Sajnálom.

Hogy elmentél, hogy nem vártál,

S, hogy nem vártalak.

De gondolok rád mindig,

Nem hagysz nyugodni, hisz tudod,

Mindig ilyen voltál.

Fiatal, mégis vén már,

Hidegebb a télnél, melegebb a nyárnál.

Magányos voltam, s megkerestél.

Elragadtál…

Néha késtél, olykor túl soká maradtál.

Kiáltottál, vagy egy szót sem szóltál.

Néha féltem…

Igen, miattad. Hamudat bőrömön hagytad.

Volt, hogy csak ültem, s te mellém kuporodtál.

Én egy vízen úszó levelet néztem, te ásítottál.

És néha igen, utáltam, hogy velem voltál.

Hogy kérdés nélkül mellém kuporodtál,

S nem titkolva, hogy untatlak, nagyokat ásítottál.

Talán én hívtalak mégis, valami más csatornán?

Hallottad, hogy kiálltok, pedig csak ültem némán.

A tétlenség jól esett,

S hittem, tétlenség csupán.

Miközben vágyakoztam valami… valami más után.

  

1,722 views
52 faves
15 comments
Taken on December 5, 2008