Sandii

"You walked into a bar in Yokohama, the first time I saw you. Eurasian, half gaijin, long-hipped and fluid in a Chinese knock-off of some Tokyo designer's origi-nal. Dark European eyes, Asian cheekbones. I remem-ber you dumping your purse out on the bed, later, in some hotel room, pawing through your makeup. A crumpled wad of new yen, dilapidated address book held together with rubber bands, a Mitsubishi bank chip, Japanese passport with a gold chrysanthemum stamped on the cover, and the Chinese .22."

"Sandii, I remember you in Harajuku, sometimes. Close my eyes in this coffin and I can see you there all the glitter, crystal maze of the boutiques, the smell of new clothes. I see your cheekbones ride past chrome racks of Paris leathers. Sometimes I hold your hand.

We thought we'd found you, Sandii, but really you'd found us. Now I know you were looking for us, or for someone like us. Fox was delighted, grinning over our find: such a pretty new tool, bright as any scalpel. Just the thing to help us sever a stubborn Edge, like Hiroshi's, from the jealous parent-body of Maas Biolabs."

"When I lay down beside you, you rolled against me, waking, on your breath all the electric night of a new Asia, the future rising in you like a bright fluid, washing me of everything but the moment. That was your magic, that you lived outside of history, all now.

And you knew how to take me there."


-- William Gibson: New Rose Hotel.
----
"Mikor kiszúrtalak, épp besétáltál egy bárba Jokohamában. Eurázsiái lány, félig gaidzsin; csípőd lendületes ívet rajzolt abban a kínai koppintása „tokiói” designszerelésben. Sötét, európai szemek, széles járomcsontú arc. Emlékszem, később kiborítottad a táskád tartalmát az ágyra valami hotelszobában, míg a kompaktodat kerested: egy gyűrött csomónyi új jen, egy széthulló jegyzetfüzet, melyet csak a gumiszalagok tartanak össze, egy Mitsubishi bankkártya, japán útlevél az arany krizantémmal, és a kínai .22-es. "

"Néha eszembe jutnak a harajukai napok, Sandii. Lehunyom a szememet ebben a koporsóban, és máris ott látlak a csillogásban, a butikok kristálylabirintusában, új holmik illatfellegei közt. Látom, ahogy profilodat párizsi bőrcuccokkal megrakott krómállványok tükrözik. Néha a kezedet fogom.

Azt hittük, úgy találtunk rád, Sandii, de valójában te találtál ránk. Most már tudom, hogy kerestél – minket vagy hozzánk hasonlókat. Fox boldog volt, vigyorogva ecsetelte a kilátásokat: micsoda remek műszer vagy, akár a legélesebb szike, épp megfelelő arra, hogy leválasszuk Hirosi Előnyét a Maas féltékeny testéről. "

"Mikor melléd feküdtem, hozzám dörgölőztél, felébredtél, leheleted az elektromossággal telített ázsiai éj illatát árasztotta; a jövendő fényes folyadékként buzogott fel benned, kilúgozott belőlem mindent, a percet kivéve, így működött a varázsod: a történelmen kívül éltél, mindig a mostban.

És tudtad a módját, hogyan vihetsz magaddal oda. – Ismét – utoljára – magaddal ragadtál."

-- William Gibson: New Rose Hotel.